1992. július 22.

Uram, amíg ki nem engesztelõdünk, továbbra is megszentségtelenítjük Szent Egyházadat, és lassan, de biztosan romhalmazzá tesszük lelkünket. Vajon igazán Téged keresünk, amikor az EGYSÉGRõL beszélünk? Mikor jössz segítségünkre, és mikor térítesz észhez bennünket, hogy komolyan keressünk Téged? Hiszen arra használjuk nyelvünket, hogy hazudunk Neked, amikor csupán szavainkban akarunk EGYESÜLNI! Még meddig tehetünk próbára Téged anélkül, hogy közbelépnél? Ismételten kihívunk Téged. Te mikor teszel minket próbára?

Tanítvány, mondd utánam ezt az imát!

Könyörületes Istenünk,
mosolyogjon ránk Arcod,
egyesíts minket,
tekints le a mennybõl,
tekints megosztottságunkra,
amely most Egyházadban uralkodik!
Pásztorom! Sok bárányod pusztul el,
amint legelõt keres
az életben maradáshoz.
Halld meg az Egyház sóhajait!
Ez a megjövendölt, nagy hitehagyás
elrabolja Tõled gyermekeidet.
Add meg Egyházadnak
a dicsõség napját,
melyet egykor megjövendöltél,
hogy mindnyájan egyek lehessünk!
Uram, ne légy hallgatag,
és ne késlekedj tovább!
Jöjj! Jöjj!
Virraszd ránk a megígért napot!
Hadd hallja meg mindenki
fenséges hangodat!
Istenem,
Téged kegyesnek ismerünk,
hallgass meg és válaszolj nekem…
köszönetet mondok,
mivel tudom, hogy meghallgattál!
Amen.

Igen Vassulám, teljes szívedbõl bízz bennem! Higgy bennem! Sohasem foglak elhagyni… ¹ Jézus komolyan rám nézett és a következõket mondta: Mondd ki, amit ki akarsz mondani!

Uram, ki másban hinnék és bíznék? Te vagy a Szent, aki mindenrõl döntesz, Te mindenható vagy, így hát hová mehetnék, ha nem Hozzád?

Mégis szabadon választhatsz. Még ha hûtlenné válsz is, én mindig hûséges maradok.

Jöjj! Írd: Rosszallom, ha valaki úgy viselkedik velem szemben, mint az idegen. A ti szívetekben állítom fel trónomat, hogy tiszteljétek Szent Nevemet, és felragyogtatom kis szívetekben fenséges mivoltomat. Az idõ majdnem lejárt. Segítségetekre jövök, eljövök hozzátok, ti elnyomottak. Azon az úton térek vissza, amelyen eljöttem hozzátok. Dicsõségben lépek városomba. Eljövök, ezért álljatok készen fogadásomra! Ó gyermekeim! Titeket hívlak!

Kiáltásom mindannyiatoknak szól, és a Föld alapjai megrendülnek hangomra. Még meddig alusztok? Mikor tértek magatokhoz közömbösségetekbõl és fásultságotokból? Ajtótok elõtt vannak már a csapások, és álmotokban fognak hirtelenül és kikerülhetetlenül meglepni benneteket! És ti még akkor sem vesztek tudomást róluk? De nézzétek, nézzétek, ki hajol le hozzátok, ki zörget szívetek ajtaján? Nyissátok ki nekem szíveteket, enyéim, mert Szentséges Szívem megszakad a szeretet-hiányban, ajkam kiszárad és kicserepesedik a szeretet hiánya miatt. Nyissátok ki az ajtót Szent Isteneteknek, és úgy vigasztaljátok meg õt, ahogyan Õ fog megvigasztalni benneteket. Ajtótok elõtt állok. Ne utasítsatok vissza! Fogadjatok el!

Ha megengeditek, hogy betérjek szívetekbe, forrást fakasztok bennetek, mivel lelketek elismert engem Szabadítótoknak. Megöntözöm sajnálatraméltó elhagyatottságotokat, virágozni fogtok és gyümölcsöt hoztok, mint a szõlõvesszõ.

Jöjj leányom! Én, Jézus megáldalak, mivel megengedted nekem, hogy igénybe vegyem kezedet.

Szegény magyar népem, meddig követed még a hazugság atyját, az ellenség hangja miért kedves néked?

Én örök szeretettel szeretlek, irgalmas szívem rád vár, mikor térsz már vissza hozzám, hogy meggyógyítsalak, hogy a sötétség leplét levegyem rólad és meglásd a Világosságot, a fényt, mely felülről árad rád.

Nyisd ki szemedet és figyelj, áthaladok köztetek, hogy felébresszem szíveteket, hogy a halál árnyékából az életre vezesselek. Ha felismered látogatásom idejét, és hozzám térsz, kiemellek a sötétségből, a hazugság útját eltörlöm, és az Élet útját mutatom néked, hogy megmenekülj.

De ha te újból a sötétséget választod, én sem tudok segíteni rajtad.

Édesanyám szüntelenül könyörög értetek, nem hagyom, hogy anyai szíve hiába esedezzen értetek.

Felkelek, és cselekedni fogok!

Nyissátok ki szíveteket és fogadjatok be, hogy átalakítsam és termővé tegyem életeteket, hogy gyümölcsötök maradandó legyen.

Térjetek vissza hozzám és megváltozik történelmetek! Az Igazság fog uralkodni, és békesség lesz köztetek.

Kiálts hozzám te szegény és meghallgatlak, és jóra fordítom sorsodat. De ha te hallgatsz, ha változni nem akarsz, akkor miért segítsek rajtad? Önmagamért segítek, hogy sokan meglássák, élő és szerető Istenetek vagyok, aki irgalmas és hosszan tűrő.

Az idő letelt, felkelek, és cselekedni fogok. Szétválasztom a juhokat a kosoktól, a búzát a konkolytól, hogy kitűnjék, ki a megbízható, ki tart velem és ki van ellenem.

Alázatos és bűnbánó szívet adjatok, és én hozzátok költözök. Ámen.

Igei üzenet: Izaiás 62,1-12; 40,1-11; 1Kor. 14,1-5

Kedves Testvér! Az Úr Jézus kéri, hogy ezt az üzenetét minél gyorsabban terjesszük, mert közel van az ő áthaladásának napja.

Szalóki Katalin által 2009. július 29.

1989. április 5.

Virágom, az én békémet adom neked, az én Lelkem van rajtad, újítsd meg Egyházamat! Olyan legyen, mint kezdetben, a régi idõkben! A szeretet legyen közöttetek, ameddig vissza nem térek ! Szeretettel és békével keltsd életre a halottakat! Keljen új élet a kísérteteknek ezen a földjén! Ó kedves! Mennyire vágyódom erre a Dicsõséges Napomra!

(Késõbb Szent Édesanyánk adott üzenetet a találkozó részére.)

Dicsérd az Urat, gyermekem, amiért bölcsességet adott neked!

Dicsértessék az Úr irgalmáért, szeretetéért, és azért, hogy megosztja velem mûveit!

Íme, üzenetem a kis lelkeknek:

Béke legyen veletek gyermekeim ! Szeretteim, egyszerûségben közeledjetek Istenhez! Legyetek olyanok, mint a gyermekek, mert azok találnak rá az Úrra, akik nem teszik próbára Õt. Az alázatosak elõtt mutatkozik meg, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta . Látjátok gyermekeim, mennyire megzavarja a balgákat, ha próbára teszik a mindenhatóságot. Nem, a Bölcsesség sohasem tér be a ravasz lélekbe. Nyissátok ki tehát szíveteket az Úrnak és fogadjátok Õt a szív egyszerûségével! Támaszkodjatok rá, mert akkor a Bölcsességre támaszkodtok. Imádkozva növeljétek az Úrba vetett hiteteket. Az is az Isten kegyelme, ha valakinek hite van. Szeretteim, jöjjetek Szeplõtlen Szívembe, és nálam megpihenhettek. Ti, akik szenvedtek, ti, akik fájdalmat viseltek, jöjjetek hozzám, és én, a ti Édesanyátok éppen úgy megvigasztallak, ahogyan az anya vigasztalja meg gyermekét, ha bajban van. Én még ennél is többet teszek. Közbenjárok értetek az Atyánál, és sohasem okozok nektek csalódást. Jöjjetek, és a mi Szívünkben keressetek oltalmat! Hullassa el ez a töviskoszorú a mi Szívünket fojtogató töviseit, növesszen friss ágakat és hozzon virágokat! Higgyetek Istenben, bízzatok Benne! Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen.

Itt van Szent Mihály:

Isten gyermekei, ne hallgassatok a Sátánra és ne beszéljetek vele! Hazudni annyi, mint a démonnal beszélgetni. Ha engeditek, hogy felgyûljék bennetek a harag, az annyi, mint helyet adni neki, hogy megvesse lábát. Ne legyen nyelvetek a ti bukástok oka! Imádkozzatok hozzám, és közbenjárok értetek. Bízzatok Istenben és az Õ végtelen irgalmában! Megáldalak benneteket!

Rhodos,1989. július 30.

(A mai olvasmány a Kolosszei levélbõl volt { Kol 2,1-15 } . Ez azután történt, hogy. találkoztam egy emberrel, aki a pünkösdistákhoz tartozott. Azt mondta, hogy gyönyörû minden üzenet, de hogy biztosan az ördög avatkozott be felvéve Szûzanyánk nevét! Azt mondta, hogy a démon lesz az, ,aki egyesíteni fogja az Egyházakat! Megdöbbentõ, hogy miként tud a Sátán félrevezetni jó embereket…)

Uram?

Én vagyok. Fogadd békémet! Az én békém a tied. Ne engedd, hogy a racionalista filozófia és a téves tanítások félrevezessenek! Az én dicsõségemre teljesítsd küldetésedet, és ismételd mindazt, amit tanítottam neked. Én vagyok a Bölcsesség és a te Nevelõd, az én ajkamról tanulsz, mondd utánam ezeket a szavakat:

Kicsim, a Szeretet mindig melletted marad. Fogsz-e mindig emlékezni arra, hogy ki a te Megváltód? A menny éjjel-nappal gyászol az eretnekségek miatt, amelyek Testembe beszivárogtak, azok miatt az eretnekségek miatt, amelyek elpusztítják Testemet. Úgy fejlõdnek ki Testemen belül, mint a rákos daganat. Kovászuk átjárta Kenyeremet… Nyomatékosan mondom nektek, hogy ezek az emberek nem csak saját vétkük súlyát fogyják viselni, hanem azokét is, akik õket követik. Ez épp olyan súlyos, mint elõdeitek vétke, akik Baált imádták. Virágom, ne feledkezz meg szent jelenlétemrõl! Sohasem veszem le rólad tekintetem. Jöjj, mi ketten?

Mindörökre.

1996. augusztus 27.

NE FÉLJ TE KICSI NYÁJ, MERT ATYÁTOKNAK ÚGY TETSZETT, HOGY NEKTEK ADJA AZ ORSZÁGOT

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelméből. Ámen. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem a mennyei ö._ök Atya - a mindenség Ura és Istene - az ő e_szü­löttje, Jézus Krisztus, a megváltó Udvözítő és Isten szent Lelke, a Szentlélek Uristen szent nevével a dicső Szentháromság kegyelméből. Ámen.

Imádkozzunk testvérem és testvéreim! Dicsőség neked mennyei örök Atya, áldassék és felmagasztaltassék a te szent neved most és mindörökké. Dicsértessék szent Fiad, Jézus Krisztus mindörökké. Ámen.

Legyen áldott Isten szent Lelke, a hannadik isteni személy. Imádtassék a dicső szent­háromságú egy igaz Isten, mindig, mindenkor, örökkön örökké, Ámen.

Testvérem! Alázatos szívvel boruljunk le a végtelen Isten színe előtt, hisz mindig és mindenhol a színe előtt állunk. Köszönjük meg végtelen jóságát, felül nem múlható atyai szeretetét, kegyelmének bőséges kiáradását, a még bőségesebb megbocsátó irgalmát, mivel körülöleli az atyai szeretetével esendő, botladozó gyermekeit. Hisz szerető irgalmából elküldte értetek szent Fiát, szenvedése által megnyitott előttetek egy égi csatornát, hol bűnös lelketeket szent vérével mossa hófehérre az Isten Báránya, az eleven áldozat. Ennek az égi csatornának a neve a “bűnbánat szentsége” hova lerakhat­játok bűnös lelketeket. Hol nem kérdezik meg tőletek és nem is tartják számon, hogy hányszor járuitatok bűnbánó szívvel ehhez a lelketeket felemelő mennyei csatornához, ehhez a felül nem múlható kegyelmi forráshoz, mi Krisztus előtt lehetetlen volt az embemek, hogy Krisztus keresztáldozata után lehetséges legyen. Megértitek mindezt testvérkéim? Üdvösségetek ebben rejlik. Mert esendők vagytok. Ezért mondotta Ura­tok, Istenetek, megváltó üdvözítőtök: a juhok aktának ajtaja én vagyok. Ámen.

Testvérem és testvéreim! Kik ezen a kapun várjátok, hogy megnyíljon számotokra, hova csak bűnbánó szívvel léphettek. Ugyan, mivel is dicsekedhetnétek? Mi az, mit nem tőle kaptatok? Mit értetek el életetekben az ő segítsége nélkül? Boldogok vagy­tok, ha ezt felismeritek! Mert ha hagyjátok lelketekben munkálkodni a kegyelmet, ha nem magatokban bíztok, a kegyelem megadja a lélek világosságát, szétosztja köztetek Isten szent Lelke kegyelmi ajándékait: a tisztánlátás kegyelmét, a bölcsesség kegyel­mét, mi által mindig felismeritek Isten akaratát, azaz felismeritek azt az utat, min nektek személy szerint haladnotok kell, hogy Krisztus nyomdokain haladjatok, mert ő kitaposta előttetek azt, hogy hazataláljatok, Atyátokhoz, a mindenség Istenéhez. Ámen.

Az előzőekben azt mondottam, hogy mindnyájotoknak külön-külön meghatározta azt az utat az isteni szeretet, min nektek haladnotok kell. Mert ahányan vagytok, külön­bözők vagytok, kettő ugyanaz nincs, de mindnyájan terhelve vagytok a rátok szabott kereszttel, de Uratok keresztetek nagyságához szabta erőtöket. Mert mit mondott az isteni Bárány, a kereszthordozó megváltó Üdvözítő: Erőtökön felül nem engedlek benneteket kísérteni.

Külön utakról beszéltem, mi Krisztushoz vezet, de mégis egy úton fut ez az út, miről Uratok beszélt “a keskeny és a szűk kapu”. Mikor Uratok tanított benneteket, mikor egy alkalommal azt mondotta; “Ne félj te kicsi nyáj, mert Atyátoknak úgy tetszett, hogy nektek adja az országot.” Tehát testvérem, ti sem féljetek! Miért is félnétek? Mikor ennyire szeret az Isten! Mert a szeretet megtartani akar és nem elveszteni! Ez lebegjen szemetek előtt, mikor a kísértő kétséget akar gyújtani szívetekben. De ti ismeritek az utat, hogy hova szaladjatok a gonosz elől, mint a bárány a farkasok elől, a jó Pásztorhoz. Semmitől se féljetek! Üdvösségetek a kezetekben van akaratotok által, ti pedig Krisztus kezében vagytok, honnan semmi és senki el nem ragadhat benneteket. Ezért mondottam már annyiszor, imádkozni és dolgozni. Ne engedjetek teret a gonosz­nak, ne szakadjatok el egy percre sem Krisztustól, a kegyelem forrásától, ettől a meg­tartó erőtől, és állhatatosak maradtok mindvégig, és meglátjátok Isten dicsőségét. Ámen.

Testvérem! Légy összeszedett, foglald le magad, mint már annyiszor mondottam, a testet munkával, a lelket imával. Tudom, küszködsz az összeszedett imáért, Csak abba ne hagyd, ha százszor megzavar a gonosz, te százszor kezd újra, mert kitartóan kísért és te pedig légy kitartóbb! A kegyelem ezt megadja neked. Ne engedd, hogy az anyagi világ lekösse figyelmedet. Hagyd a dolgokat a maguk rendje és módja szerint haladni, továbbra is ajánld fel magadat, úgy ahogy vagy Krisztusodnak. A te feladatod építeni Isten országát itt lent a földön, engesztelni, engesztelni. Kérd a bűnösök megtérését!

Engesztelni a bűnös világért, mert most is a szörnyű bűnök keresztre szegezik a szere­tetet. Ma is lándzsát döfnek Krisztus szeretettel lángoló szívébe. Ti pedig kicsi bárány­kák, imáitokkal töröljétek le Krisztus véres arcát. Váljatok Veronikákká, legyetek hős katonái Krisztusnak és semmitől se rettegjetek, mert Krisztus kezében vagytok. Legyetek gondolatban, testben és lélekben tiszták, cselekedeteitek igazak legyenek és meglátjátok Isten dicsőségét, mit azoknak készített, kik végigvitték keresztjüket azon az úton Krisztus nyomdokait követve, holle1kük üdvösséget talál. Ámen.

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg testvérem és testvéreim a mindenható, örök Isten, mennyei Atyátok, az ő szent Fia, Jézus Krisztus, ki a biztos úton vezeti az ő bárányait az örök hazába. Isten szent Lelke a Szentlélek Úristen, ki szent lelkével körülvesz benneteket, véd és őriz az örök élet számára. A szeplőtelenül fogantatott szent Szűz, Isten anyja Mária anyai szeretetével védjen és oltalmazzon benneteket, borítsa rátok védelmező palástját. Szent Mihály főangyal védelmezzen benneteket a kísértésekben. Istennek minden angyalai és szentjei imádkozzanak értetek. Ámen.

Én pedig Isten alázatos szolgája, imádkozom érted, veled, értetek és veletek. Ármin.

A Szűzanya meg akar menteni bennünket

Lex mama sokszor látta sírni a Szűzanyát. A Szűzanya éppen amiatt volt gyakran szomorú, mert sokan még a keresztények közül sem veszik komolyan Jézus kínszenvedését. Pedig olyan egyszerű lenne minden embernek a mennybe jutni, ha Jézushoz hasonlóan szeretettel hordozná keresztjét. De már nem figyelnek a keresztet hordozó Jézusra. Inkább a sötétség Fejedelmére hallgatnak, aki kényelmes életet és testi örömöket kínál nekik, s ezzel az örök halálba vezeti őket. Nem kell nekik az igaz élet, amelyet Jézus a kereszten oly nagy áron szerzett meg számukra. Inkább a „széles” utat választják. Lex mama a Szűzanyát mindenekelőtt mint minden nehéz ügyünkben segítő és vigasztaló Édesanyát ismerte meg. „Csak teljesen bíznunk kell a Szűzanyában és követni Őt, akkor a legbiztosabb segítségünkként és minden veszélyben oltalmazónkként fogjuk megismerni” - mondta.

A Szűzanya gyakran utalt arra, hogy Istentől minden hatalmat megkapott ahhoz, hogy mindenkit megmentsen, aki oltalmát kéri. Egy alkalommal nyomatékosan mondta Lex mamának:
„Leányom, kérlek, mondd meg minden kedves gyermekemnek, hogy sohase féljenek. Minden gyermekemet, aki engem követ, megmentem. Az üdvösség igaz útját mutatom nekik. Előttük megyek és biztonságban vezetem őket. Gyermekeim minden nehézségét ismerem. Mindnyájukat meg tudom azoktól szabadítani, ha követnek engem és bíznak bennem.”

Szűz Mária eisenbergi üzenetei tulajdonképpen a Szűzanyának, mint biztos menedéknek az ígéretében összpontosulnak. Csak végre teljes bizalommal kell lennünk iránta. Ezt kéri a Szűzanya újra és újra. Az Úr Jézus is többször felhívta Lex mama figyelmét: mindenkinek mondja meg, hogy bízzon Szent Édesanyjában. Neki ugyanis, mint a Szentlélek Jegyesének, minden lehetősége megvan arra, hogy megmentse az embereket.

Egyszer Jézus nyomatékosan így szólt:
„Szent Édesanyám, a Boldogságos Szűz, a Szentlélek Jegyese. Ezért nem szabad róla hallgatnotok. Aki nem akar Rá hallgatni, az a Szentlelket veti meg. Minden Őt sértő és lealacsonyító megjegyzés súlyos bűn a Szentlélek ellen, amely nemigen nyer bocsánatot. Ezért azok, akik az Ő szeplőtelen tisztaságát tagadják, ritkán nyerik el a megtérés kegyelmét. A Szentlélekisten nem tűri el, hogy tisztaságos Jegyesét megsértsék. Azt se felejtsétek el soha, hogy Szent Anyámmal a szeretetben teljesen egyek vagyunk. Szent Édesanyám jelenései a mennyország kegyelemteljes leereszkedései. Szent Édesanyám gyakori jelenései által határtalan szeretetemet és irgalmamat mutatom meg az embereknek. Az Ő jelenései a Szentháromság ajándékai: a Mennyei Atyáé, az Enyém, és a Szentlélekistené. Ha az emberek ezt az ajándékot figyelmen kívül hagyják, az komoly felelősségre vonást eredményez majd számukra.
A világ sok helyén, ahol Édesanyám megjelent, nem fogadták el üzeneteit. Nem akarják belátni az emberek, mily sok kegyelmet kínál fel nekik az Ég Édesanyám közéjük való lejövetele által. Neki minden hatalma megvan ahhoz, hogy az embereket édesanyai szeretetével minden veszélytől megmentse. Ha azonban nem akarnak rá hallgatni, megvetik és jelenéseit valótlannak tartják, akkor Vele együtt Engem is eltaszítanak, mint ahogy annak idején is elutasítottak. Nélkülem és Nélküle elvesztek.”

A Szűzanya a következőket mondta ezzel kapcsolatban: „Isten szeretete küld az emberek közé. Mivel Isten annyira szereti az embereket, Szent Fiában meg akarja őket menteni anyai szeretetem által. De az emberek az anyát is elutasítják. Nincs már szükségük édesanyára?”

Egyik év májusában így panaszkodott a Szűzanya Lex mamának, amikor az emberek a Mária-oltárokat díszítették: „Mindenütt feldíszítik oltáraimat, ugyanakkor szinte mindenütt elutasítanak. Ha áldozatot kérek tőlük, kitérnek előlem. Ennek az az oka, hogy az emberek szíve nem tiszta, nincs már bennük alázat, sem Isten iránti szeretet. Akkor lennék igazán boldog, ha gyermekeim inkább szívüket ékesítenék fel a tisztaság fehér, a szeretet piros, és az áldozat sárga virágaival. Ezt azonban nem akarják megtenni. Így csak látszat a „Május Királynője” iránti áhítatuk. Pedig milyen boldog lennék, ha gyermekeim szíve lenne ilyen szépen felékesítve.”

Lex mamát nagyon kérte a Szűzanya, hogy áldozatokkal segítsen Neki. Azt mondta neki, hogy az Iránta való szeretetből meghozott, és önként vállalt áldozatok által sok lelket menthet meg, akik különben elvesznének, mivel a lelkek ellenállását Isten igazságossága szerint az áldozatos szeretettel le lehet győzni. Az áldozatos szeretet beszámítása Isten kegyelmének nagy titka. Vegyük észre - mondta a Szűzanya, hogy szent őrzőangyalunk gyakran Ösztönöz minket arra, hogy a Szűzanya iránti szeretetből áldozatot hozzunk. Hiszen a szent angyal jól tudja, milyen sokat tud akkor segíteni nekünk égi Édesanyánk. Ahogy Ő mondta: „A szent angyalok seregei készen állnak arra, hogy az emberek megmentéséért kéréseimet teljesítsék.”

De egyben keserűen panaszkodik is a Szűzanya: „Amikor Szent Józseffel szállást kerestünk Betlehemben, bezárták előttünk ajtóikat az emberek. Ezért kellett istállóban megszállnunk. De még az sem volt olyan kemény, rideg, az az elutasítás sem volt annyira szívtelen, mint a mai. Ma a legtöbb ember teljesen elutasít. Idegen vagyok számukra, nem tudják elviselni szentségemet és tisztaságomat. Legfeljebb csak azért hívnak meg, mint egy szolgálót, hogy valamilyen veszélyt vagy bajt hárítsak el tőlük. Az igaz élethez és az üdvösség eléréséhez azonban nem hívnak segítségül, ahhoz nincs szükségük rám.”

A Szűzanya különösen szereti pap-fiait. Bennük ugyanis Fiát látja és szereti. Ezért kéri a Szűzanya, hogy gyakran imádkozzunk és hozzunk sok áldozatot a papokért, hogy segíteni tudjon nekik. Lex mama gyakran látta sírni a Szűzanyát azok miatt a papok miatt, akik nem veszik komolyan szent küldetésüket. Pedig nekik teljes odaadással kellene Szent Fiát követniük. Hiszen már nem Önmagukéi, hanem egészen Jézuséi. A papoknak kellene leghűségesebben hordozniuk keresztjüket, mondja a Szűzanya. Egész életükkel, tevékenységükkel Jézus életét kellene folytatniuk. Nem azt várja tőlük az Úr Jézus, hogy ájtatoskodó életet éljenek, hanem azt, hogy egészen természetesek és igazak legyenek. Szent Fia legkevésbé a papoktól tűri el a látszat-kereszténységet. Ezért kerüljék, hogy a látszatra adjanak! A rájuk bízott hívek számára Krisztussal egyesült igaz életük által kell példaképpé válniuk. Sokkal inkább életükkel, mint szavaikkal kellene Krisztusra mutatniuk. Az a pap, aki teljesen a Szűzanyának szenteli magát és felajánlása szerint is él, a Szűzanya csodálatos segítségét fogja megtapasztalni. Ha bízik a Szűzanyában és követi Őt, igen sok kegyelmet kap. Ezt többször hangsúlyozta az Istenanya. De ez mindenki másra is vonatkozik, különösen ha másokat is igyekszik elvezetni a Szűzanyához, és megismerteti velük az Ő üzeneteit. Lex mama is gyakran érezte, hogy bár láthatatlanul, de mindig jelen volt a Szűzanya, amikor Róla beszélt valakinek! Ilyenkor mindig nagyon boldognak érezte a Szűzanyát.

Lex mama azt is hangsúlyozta, mennyire szeret minden egyes embert a Szűzanya, és hogy mindenkivel úgy törődik, mintha egyedül csak róla kellene gondoskodnia. Oly közel van mindenkihez, még sokkal közelebb, mint ahogy emberek közel lehetnek egymáshoz. Mindannyiunkat jól ismer. Látja a bennünket fenyegető veszélyeket, ismeri minden gyengeségünket, s látja jószáradékunkat is. Ha jószáradékot talál egy emberben, mindig anyai szeretettel öleli át azt a gyermekét, bár az legtöbbször nem érzi ezt. Akkor is velünk jön a Szűzanya, amikor gyónni megyünk, annál is inkább, mivel Fia drága Vérét látja lelkükön és az nem szabad, hogy kárba vesszen. A szentgyónáskor, amikor a pap a feloldozás szavait kimondja, Jézus láthatatlanul átölel bennünket. A gyónás után pedig a Szűzanya is átölel minket. Ez persze mindig láthatatlanul történik és általában nem érezhető módon.

A Szűzanya minden áldozatra kész, hogy Szent Fia megváltó Vére által megmentsen minket. Bár a mennyei dicsőségben végtelenül boldog, mégis mérhetetlenül szenved gyermekei miatt. Ugyanúgy a megdicsőült Jézus is, a Mennyei Atya jobbján minden boldogsága ellenére is kimondhatatlanul szenved értünk. Ez is megváltásunk nagy titka. Egyébként csak megemlékezés lenne a szentmise az Úr Jézus kínszenvedéséről, nem pedig Krisztis tiszta áldozatának megújítása. Az eisenbergi üzenetek a Szűzanyának, mint „Társmegváltónak” a szerepét is hangsúlyozzák. Természetesen egyedül az Úr Jézus az isteni Megváltó, és csakis Ő volt képes Istent igazságosságában és szentségében kiengesztelni. De Szűz Mária, Szeplőtelen Szívének legbensőségesebb szeretetével és amennyire embertől csak telik, teljes akaratával, minden erejével és képességével vele együtt szenvedett.
Maga a Szűzanya mondta Lex mamának: „Leányom, jegyezd meg ezt a szót: „TÁRSMEGVÁLTÓ!” Én vagyok a Társmegváltó! Az Egyház egyszer majd ki fogja hirdetni, hogy engem Társmegváltóként tiszteljenek. Nagy kegyelmi időszak lesz ez az Egyház számára. Tudnod kell leányom, és mindenkinek a tudomására kell hoznod, hogy mint Társmegváltó Szent Fiammal együtt én is felelésnek érzem magam minden ember megmentéséért. Mindent elszenvedtem Fiammal együtt, amit Neki el kellett szenvednie az emberek megváltásáért. Elválaszthatatlanul egy vagyok Fiammal szenvedésében is. Megváltó szenvedésünk mindaddig nem ér véget, amíg csak ember él a Földön, akit meg kell váltani, amíg a megváltás műve le nem zárul.”

Jézus Szentséges Szívén kívül nincs másik olyan szív, mint Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, amely bennünket annyira szeret és megmentésünkért mindent kész elszenvedni. Ezzel kapcsolatban, hogy miért kell még most is sokat szenvednie, a következőket mondta a Szűzanya Lex mamának: „Leányom, az Egyház Anyja vagyok. Az egész Egyház rám van bízva. Szent Fiam adta át nekem. Ez nem jelenti azt, hogy ő visszahúzódna Egyházától. Ó, nem. Ő az Egyház feje, és az is marad. Az Egyház az Ő szeretett Jegyese. De engem kért meg Fiam, hogy mint Édesanya, minden anyai feladatot vegyek át az Egyházban. Az Ő szent akarata szerint vagyok én egészen az Egyház Anyja.”

Már VI. Pál pápa is kimondta, hogy Mária az Egyház Anyja. Tehát, mint Anyának joga van figyelmeztetni az egyháziakat, papokat, püspököket is. A Szűzanya maga hangsúlyozza Eisenbergben:
„Mint az Egyház Anyjának, jogomban áll figyelmeztetni az Egyház pásztorait, hogy a keresztényeknek a helyes utat mutassák, és ők is azon járjanak. Fiam megbízásából figyelmeztetnem kell őket, hogy a Sátán minden csapdájából ki kell szabadítaniuk a keresztényeket. Sok pásztor kevély és ez nagy veszély az Egyház számára. Aki kevélyen feltartja fejét, annak a Sátán dirigál. Csak az alázat, az ima és vezeklés által lehet elkerülni a Sátán cselvetéseit. Csak így tud a Szentlélek mindenre fényt deríteni, csak így láthattok világosan.”

Amit a Szűzanya az emberek megmentése érdekében eddig is hangsúlyozott és amiről Eisenbergben Lex mamának is sürgetőleg beszélt, az a napi rózsafüzér-imádság.
„Leányom, mondd el mindenkinek újra és újra, hogy naponta imádkozzák a rózsafüzért. Ha a rózsafüzért imádkozzátok, köztetek vagyok, veletek, és értetek könyörgök. Természetesen nem csak elmondanotok kell a tizedeket, hanem imádkoznotok. Meg kell nyitnotok szíveteket az Angyali üdvözlet és a szemlélt titkok előtt. Aki naponta imádkozza a rózsafüzért, az nagy örömet szerez nekem. Olyankor egészen közel vagyok hozzátok. Minden rózsafüzér-imánál messzire vissza kell húzódnia a Sátánnak, követőivel együtt. Ő nem bírja elviselni az Ég állandó üdvözlését.” (Hiszen az Ég üdvözlése, amelyet minden egyes Üdvözlégyben kimondunk, még most is a legnagyobb szégyen és vereség a Sátán számára.)
Szűzanya: „Aki engem követ, és naponta imádkozza a rózsafüzért, az nem veszhet el. Isten világossága és szeretete mindig élő lesz a szívében. És a vágy is egyre erősebb lesz benne, hogy Isten szent akarata előtt meghajoljon.”

Egyszer azt mondta a Szűzanya Lex mamának, hogy olyan fontosnak kell tartani a rózsafüzért, és minden más elé kell helyezni, hogy feltétlenül legyen rá időnk! A Szűzanya biztosít bennünket: „Aki nap mint nap imádkozza a rózsafüzért, az egészen az Én gyermekem lesz. Teljesen anyai védelmem alatt fog állni, és így minden veszélytől meg tudom őt óvni.” Az elkövetkezendő nagy megpróbáltatások és megújulás idejére is ezt tanácsolja a Szűzanya: „Aki a napi rózsafüzér-ima által különleges védelmem alatt áll, annak nem kell félnie, amikor Isten beavatkozik a történelembe! Aki a rózsafüzér által az én gyermekem, annak Édesanyja vagyok minden mennyei hatalmammal. Sohase felejtsétek el, hogy az angyalok megszámlálhatatlan serege mindig készen áll szolgálatomra. Egyetlen intésemre szent angyalaim biztos védelmébe kerültök. Jól jegyezzétek meg, hogy gyermekeimet senki sem szakíthatja el tőlem.”

A Szűzanya mindig azon fáradozik, hogy minket, gyermekeit, újra és újra Jézushoz vezessen.
Szűzanya: „Mivel sokan már nem ismernek engem, már Fiamat sem ismerik fel. Senki nem tudja őket jobban Jézushoz vezetni, mint én, az Ő édesanyja.”
Az Egyházba behatoló modernista szellem nagyon sokat ártott a Szűzanya iránti tiszteletnek és szeretetnek.
Szűzanya: ”Sok keresztény szívéből kiszakítottak. Ez ördögi rágalmazás által történt. Annyira eltorzult sok keresztény rólam alkotott képe, hogy már semmit sem jelentek számukra. Így egyedül állnak, anya nélkül. Én, mint édesanyjuk, meg tudnám őket menteni, efelől biztosak lehetnek. De visszautasítják segítő anyai kezemet. Fájó szívvel kell látnom, hogyan űzik el tőlem az embereket. Így már nem tudok nekik segíteni. El kell néznem, hogy számtalan sok ember válik az istentelenség hazug eszméinek áldozatává. Isten már nem jelent számukra semmit. Már Isten szavával, az Ő Igéjével sem tudnak mit kezdeni. Anyai szeretetemről pedig már egyáltalán hallani sem akarnak. Ez mind „mese” számukra. A Sátán, ellenfelem, sok követőre tesz szert közülük. Sokan még tudatosan is a rossz szolgálatába állnak.”

Azzal kapcsolatban, hogy visszautasítják Őt és üzeneteit, szomorúan jegyezte meg a Szűzanya: „Ha már nem beszélhetek, mert üzeneteimet nem fogadják el, sőt betiltják, akkor már csak egyvalami marad számomra: a sírás. Sírnom még szabad, azt nem tudják nekem megtiltani. Így szomorúan és sírva kell néznem, hogy a pokol fejedelme bő termést arat. A Sátán brutális erőszakkal és hazugságokkal harcol, hogy minél több lelket magához ragadjon.”

Szűz Mária azért egy vigasztaló dologra is utal, amit alig veszünk figyelembe, de ami mégis igazi vigaszt jelent számunkra, mert ezáltal megint csak sokakon tud segíteni.
Szűzanya: „A kommunista országokban sok pappal és szerzetessel kegyetlenül bánnak. Sokan vértanúhalált is halnak közülük. Az ő áldozatuk segítséget jelent számomra. Nagyon megvigasztalnak vele, mert így sokakat tudok megmenteni az örök kárhozattól. Hiszen mindezeket az áldozatokat nekem ajánlották fel. Az ott feláldozottak közül a legtöbben nekem szentelték magukat. Én pedig megvigasztaltam és megerősítettem őket szenvedésükben, nehogy elcsüggedjenek.”
Talán egy kicsit elrettent bennünket, hogy a Szűzanyának ilyen áldozatokra van szüksége ahhoz, hogy másokat megmenthessen. De ne felejtsük el, hogy Szűz Mária a Vértanuk Királynője is. Szent Fiával együtt, mint Társmegváltó mindent elszenvedett és még ma is elszenved, ahogy erről az imént már szó volt. Nekünk, keresztényeknek is részt lehet, sőt részt is kell vállalnunk a megváltás művében, a lelkek megmentésében. Szűz Máriával, égi Édesanyánkkal együtt nekünk is el kell kísérnünk Jézust a keresztúton. De ha a Szűzanya velünk van, semmi sem árthat nekünk.

“Már régóta várok rád”

Az Úr útja, melyen vezet, nem szakad meg soha, csak mi térünk le róla. Én is letértem. Az özvegységgel járó sok gond és fárasztó munka felőrölte lelki összeszedettségemet és így lassan eltávolított Istentől. Az állandó sok munka, a puszta létfenntartásért folyó hosszas küzdelem homállyal borította el lelkemet, annyira, hogy hitem szilárdságát támadta meg. A sok küzdelem elém, állította a nagy kérdőjelet: Látod, mindig mondtam, minek neked a nagycsalád? És ami azelőtt szent volt előttem és tartalmat adott életemnek, az most mind üres ostobaságnak tűnt fel előttem. Egyik munkahelyemről a másikra menesztettek. Ilyenkor még nagyobb lett a nyomor és még nagyobb a kísértés. A gonosz állandó zaklatásai: “Mit áltatod magad? Úgyis tudod, hogy te már rég feladtad volna a harcot, csak nem tudod, mit szólj gyermekeidnek, hogyan mondd el azt, amit magad sem hiszel. Vedd le már ezt az álarcot, meglátod, megkönnyebbülsz. Hiszen ez a legnehezebb életedben. Úgyis rá fognak ők maguk is jönni, amit te titokban tartasz.”

Erre megtorpantam, és egy pillanatra az elhomályosult Isten képe jelent meg lelki szemeim előtt. Ez nagy harcot indított meg Ielkemben. Felfohászkodtam Istenhez. Le nem írható, szóval ki nem fejezhető lelkiharc indult meg bennem. Hajmeresztő, idegfeszítő hosszú küzdelem, mely sok gond között őrölte Ielkemet hosszú évekig. Elmentem ugyan a szentmisére, de ez olyan üres és fárasztó volt számomra. Abban az időben kétműszakos voltam a munkahelyemen, még vasárnap is dolgoztam. A gyerekek a délelőtti, én meg az esti szentmisére voltam beosztva.

Jobb is volt ez így, mert legalább nem látták összeszedettségem hiányát. A szentmisét ima helyett unatkozó ásítozással töltöttem. Egyszer aztán elhatároztam, nem megyek ásítozni többé. Aznap a gyermekek ismét délelőtt hallgattak szentmisét. Én már nem is nyugtalankodtam miatta, hogy nem megyek, és nekiláttam a nagymosásnak. Közben este lett, és a gyermekek figyelmeztettek: “Édesanyám, fél hat van!” Én bosszankodtam emiatt, de hat óra előtt néhány perccel legnagyobb fiam így szólt: “Tessék sietni!” - Ez felrázott.

Elmentem, de nem is tudtam, hogyan szóljak Istenhez. Folyton a járt az eszemben, hogy milyen ostoba is vagyok. A Kármel böjtjét miért is tartom meg, üres mánia az egész. Hagyd már abba az egészet! El is határoztam, hogy nem tartóztatom meg magam a húseledeltől, úgyis olyan silány a táplálkozásom. (Ezt mindig megtartottam minden nehézség nélkül, csak úgy szokásból.) Mikor hazaértem, magam sem tudom hogyan, a Szűzanya kis-zsolozsmája került a kezembe. Kinyitottam, és elkezdtem imádkozni, de most mormolásnak tűnt, pedig azelőtt Istenhez emelte lelkemet. Elővettem régi elmélkedő könyvemet, de hiába erőlködtem, sötét, rideg némaság vett körül. Sírva fakadtam. Isten nem akar ismerni többé. Nagy lelki szorongásaim lettek, és olyan gondolatok leptek meg, melyeket káromlás lenne leírni. Csak egy szóval említem meg ezeket. De nem! Még ezt a néhány szót sem írom le, nem merem. Viaskodásom közben a gonosz szörnyű szavakat hallatott lelkemben. Azért engedtem meg ezeket, hogy lásd be magad is, és ne küzdj tovább!

Nem folytatom tovább, hisz úgy sem lehet ezt szavakkal érzékeltetni. Így tartott ez egészen addig (kb. 3 évig), míg egy napon C. leányom így szólt hozzám: “Ma két órakor lesz doktor B. temetése.” Ekkor már egy óra volt. Ez nagyon szíven ütött. Sietve öltözködtem, hogy el ne késsek. Amikor a ravatalozó helyiségbe értem, zokogás vett erőt rajtam. Arra gondoltam, neki már jó. Ő igazi karmelita volt, szentéletű és példaadó. De én eljutok-e oda? “Ne sírj!” hallottam szelíd, kedves hangját, ahogy csak az üdvözült lélek tudhat szólni. “Menj vissza a Kármelbe!”

Másnap vasárnap volt, július 16-a, Kármel ékessége és Királynője ünnepe, a templom búcsúja. Már korán reggeltől ott tartózkodtam késő estig. Nagy nehezen elindultam gyónni. Szörnyű lelki szárazság emésztette a lelkemet, semmi bánatot nem éreztem. A feladott penitenciát is csak gépiesen végeztem el. Közben arra gondoltam, ez a sok nép mind a Szűzanyát dicséri, de hogy én is dicsérjem, az nem jutott eszembe. Csak a B. testvérre gondoltam, az őrá való gondolás megkönnyítette lelkemet. Ő indított el a Szent Szűzhöz: “Menj, borulj le Eléje!” Én mentem, de a lelkemben semmi megnyugvást nem éreztem.

Késő este volt, mire hazaértem. Otthon olyan különös érzés lepett meg, mintha ütött-kopott lelkemet a Kármelben hagytam volna. Noha a vacsora volt aznap első étkezésem, nehezen fogtam hozzá éhségem csillapításához. Ismét mellém szegődött a gonosz kísértés: “Ostobaságot csinálsz. Mire jó ez? Pihend ki magad jól, és térj napirendre a dolgok felett!” Nehéz szívvel sétáltam ki a kertbe, hol az est csendjében megeredt könnyeim zápora. A csillagos ég alatt a kertünkben levő Lourdes-i Szűzanya szobra előtt mély áhítatba merülve imádkozni kezdtem. Másnap reggel az én kedves kis kápolnámba mentem. Ide jártam, mint fiatal kismama kis gyermekeimmel. Itt szoktunk az Úr oltáránál találkozni a B. testvérrel. Most is az ő áhítata vitt oda. Útközben találkoztam néhány régi ismerőssel, akik mint példás kismamára emlékeztek rám. Ez nekem nagyon rosszul esett. Úgy éreztem, hogy most meg a gonosz hiúsággal kísért. Szívemből felfohászkodtam: Égi Anyám, ne engedj el! Soha többé nem akarok hűtlen lenni Hozzád! Fogj szorosan! Félek önmagamtól. Oly bizonytalan a járásom!

A szentmise alatt állandóan az Úr Jézust kérleltem: Uram, bocsásd meg vétkeimet! Nem mertem az Úr asztalához járulni. Aki mellettem ült, nem egyszer karon ragadott, hogy menjünk már!

Ezekben a napokban oly kegyelmeket kaptam, amit az Úr azoknak ád, akik gyengék és lábadozók. Egy nővér, aki mellettem térdelt, így szólt: “Idetérdelek én is maga mellé, hogy én is szent legyek.” Ó, én tudtam, hogy az Úr Jézust látja és érzi bennem. Utána állandóan könnyes szemmel jártam. Az Úr Jézus iránt érzett szeretet és mélységes bűnbánat érzete könnyel fátyolozta szememet. Nem akartam többé a világba nézni, és csak a csendességet kerestem, hogy állandóan halljam az Úr szavát. Mert azóta Ő beszél velem. Ó, ezek a bensőséges beszélgetések oly nagyon egyszerűek!

Arra kértem Őt, hogy engedjen elmerülni kegyelmei tengerébe, és buzgón kértem, hogy gyermekeimet is vonzza közelébe. Megígérte, hogy kérjem csak állhatatosan, Ő meghallgat engem. Míg mély áhítatba merülve imádtam, a gonosz így szólt hozzám: “Hiszed-e ezt a hatalmát? Ha volna, megtenné, mert ez neki is jólesne.” Szörnyű arculcsapás, összeszorult a szívem… Közben az Úr Szent Arca jelent meg lelki szemem előtt, és így szólt:
“Nézd megkínzott Arcomat és meggyötört Szent Testemet! Nem azért szenvedtem-e, hogy a lelkeket megváltsam? Higgy és imádj!”
Ekkor felindítottam magamban a hitet, reményt és szeretetet, és kértem Őt, hogy ne engedjen elszakadni soha többé. Láncoljon szentséges lábához szorosan és rövidre, hogy csak Őmellette maradjak, mert így biztonságban leszek. Ő pedig arra kért, hogy mondjak le önmagamról, mindenről, mert nagyon is szétszórt és világias vagyok. Igyekeztem minden erőmmel megtenni ezt.

Utána minden úgy alakult körülöttem, hogy mindinkább Hozzá sodródtam. De Ő csak tovább sürgetett: “Nagy kegyelmeket szeretnék neked adni. De akkor mondj le teljesen önmagadról!” Nehéz szavak voltak ezek értelmemnek. Ezért megkérdeztem, képes leszek-e erre? “Te csak akarj, a többit bízd rám!”
Sokáig vergődtem így, míg az Úr világossága fényt derített elmémre és lépésről lépésre vezetett. Ezeket a lemondásokat a család keretén belül kellett megtennem.

Míg utolsó fiacskámmal éldegéltem együtt, addig nem volt előttem világos a lemondások értelme és értéke. A lakásomban mindig összébb kellett szorulnom, hogy helyet adjak a családalapító fiaimnak. Ez igen nehezemre esett, mert nagyon is szétosztottam a lakást, mely négy szoba összkomfort. Még a nagy ebédlő volt birtokomban. Erről is lemondtam, de nagyon nehezen. Amikor kiköltözködtem, az elmúlt kedves és szomorú emlékek meglepték gondolataimat. Végigvonult előttem a sok családi esemény, a meghitt karácsonyesték, a lakodalmak, a kis unokák keresztelési ünnepségei, az ínséges esztendők szegényes terítéke, amikor is éveken át reggelire csak zsíros kenyérrel raktam körül az asztalt. Az éveken át üres főzelékek, melyek mellé mindig szépen fényesített almákat raktam, és mindig szépen terítettem, hogy a gyermekek ne érezzék az ínséges esztendőket. Vígan jártam-keltem köztük, lelkemben az állandó szorongó érzéssel és az élelmezés nehéz gondjaival. Szóval ez a szoba is a szívemhez nőtt, ez tette nehézzé a lemondást. Most egy másik szobába költözködtem, és úgy gondoltam, ide fészkelem be magam emlékeimmel. Ez a gyermekszoba volt. Itt lelkem békés, nyugodt lesz, most már nem kell folyton költözködnöm. Nemrég nősült legkisebb fiam. Őt is lakáshoz kellett segítenem, így erről a szobáról is lemondtam. Érzem, hogy ezt az áldozatot is az Úr kívánja, hogy egészen szegény legyek. Lepergett előttem a gyermekek betegágya mellett átvirrasztott sok éjszaka, a sok pajkos lárma, az esti imák, a meghitt családi felolvasások. Szóval minden gondolat úgy szakadozott fel szívemben, mint fájó emlék. És az Úr sürgetett:
“Mondj le magadról egészen!”
Ekkor szétosztottam mindenemet a gyermekeim között, semmi ne kössön ehhez a világhoz. Utána úgy éreztem, hogy esztelenséget csináltam. Nem maradt még annyi hely sem, ahol fejemet nyugodtan lehajtsam. Az Úr szava még mindig kérlelt:
“Mondj le önmagadról!”
Sötét és szomorú lett körülöttem minden. Most mit kezdjek magammal? Jött a gonosz igen mosolyogva: “Ne csüggedj, nem vagy még olyan öreg, pihend ki magad, öltözködj szépen, szórakozz, és ha van rá módod, menj férjhez! Nem szégyen ez. Akkor lesz újra otthonod és fogsz tartozni valakihez. Lelkiismereted nyugodt lehet, megtetted anyai kötelességedet.”

Arcomba futott a vér, valóban olyan elhagyottnak éreztem magam. Másnap reggel az Úr oltárához borultam: Uram, ugye tudod, hogy szentséges Lábadhoz láncoltam magam, nem akarok mozdulni onnan. Kérdeztem: Uram, miért hagytál engem ennyire magamra?
“A lelked érdekében. Én is órákon át egyedül vívtam haláltusámat, és neked még ez a kis áldozat is nehéz? Hozd meg még a többit is!”

Ekkor így szóltam C. lányomhoz, kinek háztartását vezettem: Ezen túl te leszel a kis gazdasszony, én nem főzök többet. Rám néz meglepetten, mit fogok csinálni? “Azt, amire ti kértek, és azt eszem, amit ti adtok.” C. erre így szólt: “Édesanyám olyan, mint egy remete-asszony.”

Eközben bejött legkisebb leányom, M., kinek két kisgyermeke van. Mondja, el kell mennie dolgozni, mert egy fizetésből nem tudnak megélni (férje tanár). Ekkor lemondtam az ő javára szövetkezeti munkámról (plasztikfestés), mely egészen jól jövedelmezett, hogy két kis gyermeke mellől ne kelljen dolgozni mennie. Ez volt az utolsó, amiről lemondtam.

Ez néhány nap alatt történt. Gyorsan kellett meghoznom az áldozatot, mert az Úr sürgetett: “A szabad akarat a tied, nem kényszerítlek, csak ha te is akarod. Előttem csak úgy vagy érték, ha egészen Reám hagyatkozol, teljes bizalommal. Azt hiszed, nem tudom pótolni neked ezeket? Ha tudnád, milyen gazdaság vár reád!”

Ilyen párbeszéd folyik az Úr és énközöttem. Mikor ezek a sürgős lemondások bensőmben lezajlottak, 1962. február 10-e, szombat volt. Másnap, vasárnap a Lourdes-i Szűzanya ünnepe. Aznap kora délután elmenekültem a családi élet zajlásából. Lelkem a csendre vágyott. Otthonom már úgy sincs. Az Úr Jézus akarta, hogy így legyen. Ezen a szép vasárnapon nagy tömeg áramlott a máriaremetei kegyhely felől, és az ájtatos hívek betértek a mi Szentlélek-templomunkba is. Én is a tömeg között térdeltem, és rövid imádás után beszámolót tartottam az Úrnak: Jézusom, itt vagyok. Egészen elszakadtam a világtól, ahogy Te kívántad. Egy hajszál se férjen közénk. Tetszem-e most már? Ó, Uram, de nyomorult vagyok, olyan nehéz volt a lemondás! Tudod, milyen nagy megaláztatás így élni? Az Úr szava szólt most is hozzám:
“Így kell élned ezután, a legnagyobb megaláztatásban!”
Ezek a szavak örök gondolataiba merítették el lelkemet. Azt kérdeztem Tőle, elfogadsz-e most már? Az Úr most nem szólt, csak nagy csöndesség volt a lelkemben. Lehajtott fővel csak Őrá figyeltem, hogy mit fog szólni. Éreztem, hogy ez a mindenről való lemondás az Úr közelébe lendített. Lelkem csendjét most már nem zavarta semmi.

Az isteni Mester iskolájában

Míg így térdeltem, lelkem megtelt mélységes bűnbánattal és hálával Iránta. Úgy vártam szavát, mint még soha! Hosszú idő után végre én törtem meg a csendet: Jézusom, örülsz-e, hogy ilyen sok ájtatos lélek jön be Hozzád?
“Igen - felelt ő szomorúan-, de úgy sietnek, nem tudom átadni nekik kegyelmeimet.”

Megértettem, és úgy szerettem volna megvigasztalni! Ó, édes Jézusom, én Neked élek, Neked halok, és mindörökké Tied vagyok. Közben az járt az eszemben, hogyan tudnám Őt mélységes szomorúságában megvigasztalni. Úgy jártam, mint a kis vörösbegy, amikor ki akarta húzni a töviseket a Szent Fejből, és erőlködés közben ráhullt az Úr Szent Vére.

Már hosszú ideig tartózkodtam ott, és kezdtem kissé fázni. EI akartam köszönni Tőle, hogy hazamenjek. Ekkor lelkem mélyén megszólalt az Úr Jézus kérlelő hangon:
“Ne menj még!”
Helyemen maradtam. Kis idő múlva lelkem csendjében édes hangot hallottam:
“Kedves kis karmelita leánykám!”
E hang hallatára nagy bűnbánat árasztotta el lelkemet. Utána még kétszer egymás után hallottam ezt az édes hangot, és közben a szomorúság bűnbánó könnyeit hullattam.
Kis idő múlva a Szent Szűz szólalt meg újra lelkemben. Mintha sírást fojtott volna vissza, majd így szólt: “Imádd, engeszteld sokat megbántott Szent Fiamat!” Eltűnődtem. Ez nem lehet a gonosz, mert az nem mondta volna ezeket a szavakat. Lelkemben utána kis zavar támadt: hogyan tudom ezt megtenni? Egy ideig még a templomban maradtam, nem imádkoztam, csak szerettem volna gondolataimat rendezni. De valami különös homály fedte elmémet. Hazamenet kértem a Szent Szüzet: Égi Anyám! Ha Te ezt tőlem kérted, akkor igazítsd is utaimat Szent Fiad közelébe! Másnap sem tudtam a gondolattól szabadulni. A szentmise alatt buzgón fohászkodtam: Égi Anyám, hogyan és mint tegyek? Ugye, mellém állsz? Én olyan erőtlen vagyok Nélküled!

A szentmise végén erős indítást éreztem magamban, hogy az Úr házának kulcsát kérjem el, hogy oda szabad bejárásom legyen. Szentmise után a sekrestyés nővér elé álltam kérésemmel. Vázoltam előtte lakáshelyzetemet. Ő meglepődött azon a derűn, ahogy én ezt előadtam. Ő kérésemre azt felelte, hogy ezt nem teheti meg, erre plébános atyától engedélyt kell kérni. Két nap múlva korán reggel a nővér jó hírrel fogadott, a kért kulcsot megkaptam. Még aznap elmentem a drága kulccsal, és amikor kinyitottam az Úr házának ajtaját, nagyot dobbant a szívem. Éreztem, hogy az Úr Jézus különösen megosztja velem otthonát, otthon helyett otthont adott. Ezért olyan drága nekem ez a templom.

Mikor beléptem a mellékbejáraton, a Szentlélek Mátkája, a Magyarok Nagyasszonya oltára elé kerültem: Üdvözlégy Mária, Édesanyám! Alázatosan kérlek, tarts meg engem a Te különös védelmedben, ajánlj engem Szent Fiadnak! Én vagyok a Te hűtlen kármelita kislányod. Édesanyám, a Te megszólításodat használom. Tudom, hogy nem vagyok méltó erre. Ha évszázadokig élnék is, akkor sem, tudnék semmi érdemet sem szerezni, amivel ezt megközelítően is kiérdemelném. Anyám, jöjj, vezess engem most már Szent Fiadhoz!

Ahogy így egyedül voltam a hatalmas templomban, leborultam az Úr elé úgy, mint még soha életemben, és megkérdeztem az Úr Jézustól, hogy csak ketten vagyunk?
“Sajnos,- hallottam szomorú szavát lelkem mélyén. -Légy azon, hogy sokan legyünk!”
Semmi szóval ki nem fejezhető az a hála és bűnbánat, mely lelkemből az Úr felé tört. Ó, édes Üdvözítőm! Te tudod legjobban, hogy milyen sokat botorkáltam, míg kegyelmed által Hozzád érkeztem. Uram, most hogy levetted lelkem külső háncsát, érzem, hogy kegyelmed bősége áraszt el. Ó, Jézusom, faragd le lelkem durva vonásait, bárhogy fájna is az nekem, hogy ha majd meg kell jelennem Előtted, halálom óráján ráismerj bennem a Te Szent Kezed munkájára. Édes Jézusom! Úgy szeretném megbánni bűneimet, ahogy még egyetlen megtérő bűnös sem bánta meg, és úgy akarlak szeretni, ahogyan még egyetlen megtérő bűnös sem szeretett. Édes Jézusom, mély alázattal könyörgök Hozzád, ne múljék el egyetlen nap se, hogy a bűnbánat könnyeit ki se sajtolná szememből az Irántad érzett hála és szeretet. Alázz meg engem, Uram Jézusom, életem minden percében, hogy szüntelenül érezzem, mily szegény és nyomorult vagyok. á, Uram, Jézusom, összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy most itt a földön Veled egyesülve élhetek, de halálom után bűneim miatt egy időre el kell válnom Tőled. Mondd, édes Jézusom, mi lesz az én temérdek sok bűnömmel?

Elképzelhetetlen szorongás vett erőt rajtam, és úgy esdekeltem az Úrhoz. És ekkor Ő egy pillanatra éreznem engedte, hogy el fognak veszni irgalmas szeretetében. Ki tudja, meddig térdeltem volna még ott az Úr Lábánál önfeledten, ha a sekrestyés nővér nem zavar, hogy fél 8-kor kaput zárnak. Ahhoz nem volt kulcsom. Nem tudtam az Úr Jézustól elválni, és arra kértem, jöjjön velem. Hazaindultam kerülővel a csendes utcákon. Éreztem, hogy az Úr jön velem. Nem szóltunk egymáshoz. Szerettem volna az út porába leborulni, mert annyira éreztem jelenlétét. Azóta, hogy Ő ilyen hatalmas lakást adott nekem, én hálából alázatos bűnbánó lélekkel minden este felkeresem, és a Szent Szűz óhaja szerint imádom és engesztelem Őt. Mily örömöm van, mikor Hozzá megyek, Ő mindig otthon vár. Ezeket a meghitt órákat nem kísérlem meg leírni, mert lehetetlen.

Az 1961-es év ilyen beszélgetésekkel telt el, azokat akkor még nem írtam le. Én csak akkor kezdtem ezeket leírni, amikor az Úr erre felszólított. Amikor az édes Üdvözítő rövidebb beszélgetést folytat velem, ezeket szinte szóról szóra leírom. A szentórák alatt sokszor van úgy, hogy a beszélgetések csak úgy átmennek énem tudatába, utána képtelen vagyok azokat leírni. Egy alkalommal megköszöntem, hogy örök menedéket biztosított nekem.
“Kis karmelitám, te is örök menedéket biztosíts Nekem! Ugye, érzed te is, hogy mi ketten mennyire együvé tartozunk? A szereteted ne tartson pihenőt!” Egy alkalommal megkért, hogy végezzek a hétfői napon virrasztó imádságot a szenvedő papi lelkekért.

Egyik nap ismerősömnél jártam. Ott a házban kápolna is van. Miután a nővérektől elbúcsúzkodtam, Őhozzá nem mentem be elköszönni. Ő szelíd szemrehányással szólt, hogy sokszor figyelmetlen vagyok Vele szemben. Bocsáss meg, édes Jézusom! Ugye kértelek, hogy faragd le lelkem durva vonásait? Ő szelíd szavakkal így szólt:
“Leánykám, Engem éjjel-nappal szeretned kell!”
Egy alkalommal arra kértem, engedje megéreznem fenséggel, jósággal teljes jelenlétét.
“Leánykám, ne kérd ezt a magad számára, mert annak adom, akiért az áldozatot meghoztad és imáidat felajánlottad.”
Ó, bocsáss meg Jézusom, látod, milyen önző vagyok?!
“Leányom, ismerem tökéletlenségedet és nyomorúságodat, de ez ne törje le további törekvésedet, mert ez egy okkal több, hogy még nagyobb odaadással számíts szeretetemre.”

1962. szeptember 1.

Ebben a rendkívüli lelki állapotban az Úr nap, mint nap után beszél hozzám. Ma is így szólt:
“Leánykám, akarod-e magad átadni egészen és maradéktalanul Nekem? Én, az Istenember kérlek téged. Szükségem van rád megváltó munkámhoz. Most már teljes önátadást kérek. Mondj le, tehát magadról egészen, minden erőddel és teljes akaratoddal. Csak Engem szolgálj! Számodra ne legyen senki, semmi, csak Én!”

Uram Jézusom, imádott Krisztusom, Te kérsz engem, hogy csak Neked szolgáljak? Tudnék-e mást tenni? Átadom magam teljesen és maradéktalanul úgy, ahogy kérted. Édes Jézus, Neked élek, édes Jézus, Neked halok, mindörökre Tied vagyok! Kié is lehetnék, ki fogadna el engem minden bűnömmel, gyarlóságommal és fogyatékosságommal? Uram, boldogan áldozom kis életemet a lelkekért. Minden vágyam a Te örök gondolatod: a lelkek megmentése… Isteni szobrász, csak faragj engem a Te képedre és hasonlatosságodra, hogy rám ismerj halálom óráján, mint a Te szent kezed művére. Ó, Te áldott isteni kéz, mely farag és simogat egyszerre! Lelkem ég a vágytól, ha szavadra gondolok, hogy Neked szükséged van az én áldozatomra. Mily nagy kitüntetés ez! Imádott Jézusom, áldalak és magasztallak szüntelenül!

1962. szeptember 3.

“Kármelita kislányom, szeretnék beszélni veled, mint anya a gyermekével. Tudom, nagy gondokban vergődöl Szívem Szeretetlángja miatt. Örülök, hogy ennyire szíveden viseled. Hallgass meg! Nemsokára eljön az a nap, amikor megtörténik az első hivatalos lépés, melynek már meg kellett volna történnie. A sok megaláztatás, melyet Szeretetlángomért elviselsz, a sok áldozat, melyet meghozol, hajtórugó az első lépéshez. Mondd el lelki vezetődnek óhajomat, hogy igyekezzék az ország főpapjához eljuttatni ügyemet és utána Szent Fiam római helytartójához. Ilyen kegyelmi idő még nem volt a földön, mióta az Ige Testté lett! Világrengető dolog a Sátán megvakítása.”

1962. szeptember 7-8.

A hajnali virrasztás idején a virrasztó órákban a Szűzanya a Szeretetlángjának kegyelmi hatásáról beszélgetett velem.
“Ha ezentúl virrasztotok - te és a melléd rendelt személy, ti, akik már ismeritek Szeretetlángomat -, abban a kegyelemben részesítelek benneteket, hogy a virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiárasztom Szeretetlángom kegyelmi hatását; megvakítom a Sátánt, s a kegyelemmel teljes, szelíd Láng megmenti őket az örök kárhozattól.”

Amikor a Szűzanya ezeket mondta, örömmel fogadtam. Később azonban rettentő kételyem támadt miatta. Vajon jól értettem-e, amit a Szent Szűz hajnalban mondott? Óriási kegyelem ez, hogy tudjam magamévá tenni!? A kegyelem, mely minket érint, nagy kétellyel nehezedik lelkemre: hogy ez vajon nem az én kevélységemből származik-e? Máskor meg úgy éreztem, hogy a Szent Szűz nem is mondta. Szóval nem tudok magamban eligazodni. Avagy azért nem hiszem, mert kevélységem visszatart: hogy nem kell mindent elhinni? A gonosz annyira megzavart, ajkammal a rózsafüzért imádkozom, de nem a megszokott imádságot, hanem csak egy szó jön ajkamra: Hiszek Tebenned, csodatevő Szent Szűz! De úgy érzem, ezt csak ajkammal mondom, szívem, elmém elzárkózik előle. Szeretnék sírni, amiért most nem tudok hinni. A gonosz át akarja velem láttatni az elmúlt és a mostani eseményeket. Minden erőmmel ellene vagyok zavargásainak. Szűzanyám, oszlasd el kételyeimet! A zavar nagyon, hogy az én virrasztásom ilyen nagy érdemeket szerző! Lehet-e ezt és szabad-e ezt elhinni? Lelkem sötétségében a Szűzanya most nem adott választ. Az Úr Jézushoz könyörögtem: “Csak Anyám által!” E szavakra még jobban megzavarodtam. Hiába láncoltam magam szentséges Lábához, most ez a biztonság is megszűnt számomra? Lelkem vergődésében tovább rimánkodtam: Uram, most hagysz el? És ismét ezt a hangot hallottam:
“Nemcsak ajkaddal kell elfogadnod Anyám Szeretetlángjának csodatevő hatalmát, hanem teljes elméddel is.”

És én érzem, hogy minden erőlködésem ellenére elmém ellenáll e szavak elfogadásának. A Sátán annyira összekuszálta tisztánlátásomat, hogy nem találok kiutat… Tudni szeretném, ha én nem fogadom el az én nyomorúságos személyemmel kapcsolatban ezt a hatalmas csodát, vétkezem-e a Szűzanya ellen? Imádott Jézusom, mit kell tennem? Jöjj, segíts megszabadulni a gonosztól! Így, lelkivezető nélkül átélni a rettentő kísértéseket, és nincs kihez fordulnom! Ilyen gyötrelmek között telt el az egész napom, órákon keresztül csak azt tudtam mondani: Hiszek Tebenned, csodatevő Szent Szűz!

Még aznap, az esti órákban elmentem a mellém rendelt nővérhez, elmondtam neki a Szent Szűz újabb közlését és egésznapi kételyeimet. Ott, a kápolnában, az Úr Jézus előtt beszélgettünk. Ő ezek hallatára nem kételkedett. Gyermeki hittel és szent csodálkozással fogadta el, amit elmondtam neki. Ajkán gyermeki mosoly jelent meg, amely amúgy is jellemvonása. Az ő hite bennem is eloszlatta a kételyeket. Ahogy így beszélgettünk a minket ért csodálatos kegyelemről, ő a tabernákulum felé fordulva és mintegy a Szent Szűzhöz beszélt: Ó, Te nagy hatalmú Szent Szűz, és még Te ellened akarnak valamit tenni az emberek! Közben mind a ketten elmerültünk a Szent Szűz Szeretetlángjának csodálatában, és elhatároztuk, hogy mi ketten virrasztani fogunk, hogy minél több lélek szabaduljon meg az örök kárhozattól. A mellém rendelt nővér még sok minden jó tanáccsal látott el, amit én alázatos szívvel fogadtam el. Mikor az Úr oltáránál elköszöntünk egymástól, ő talán nem is sejtette, milyen erőt és megnyugvást árasztott általa az Úr Jézus a lelkembe.

1965. február 4.

Ma reggel megkönnyebbülve ébredtem. S az Úr Jézus szólt:
“Béke veled!”

Lelkemben ezt a szót nem tudtam el nem fogadni. Az Úr Jézus szavai nyomán az áhított megnyugvás betért a lelkembe. Ez a béke csalhatatlan erőt adott.
Az Úr Jézus újra szólt:
“Kislányom, nagyon szenvedtél? A világtalan Sátán nem tudott semmi bűnre rávenni, és vad dühre ragadta a tudat, hogy neked kell tovább vinned az Én szent akaratomat, s azért ki akarta verni a fejedből… A te szenvedéseid érdeme, hogy a ,bizonyított tények’ isteni eredetét az Én isteni Fényességem megvilágítja azok lelkében, akik hivatva vannak az ügyet továbbadni. Nagy lesz az ellenzék tábora, s hogy az ügy győzelemre jusson, azért még sokat kell szenvedned. Számolj be lelked helyzetéről gyóntatódnak…”

1965. február 14.

Imádás közben az Úr Jézus figyelmeztetett:
“Menj, családodnak kenyeret kell vinned!”

Erről egészen megfeledkeztem. Mélységes hálával megköszöntem, hogy Ő még ilyen földi dolgokat is ennyire szem előtt tart. Útközben is imádtam Őt. Amint az üzletbe léptem, eszembe jutott, hogy ma szombat van, s kérdésemre: Van-e még kenyér? -”Nincs!” volt a válasz. Megijedtem, hogy most mi lesz!? S amint ki akarok menni, utánam szólnak, van még eltéve egy kenyér, mert akinek eltették, az nem jött el érte. Abban a pillanatban azt mondtam: Imádott Jézusom! s Ő így szólt:
“Ez vagyok Én! Látod? Nehogy a Velem töltött idő családod hátrányára legyen!”

Közben csendben mentünk. Azért mondom ezt így, mert Ő elárasztott jelenlétével, és én Benne elmerülve tovább imádtam Őt.

1965. március 25.

Az Úr Jézus kért:
“Csak feszítsd meg minden erődet! Ez az, ami Nekem igen kedves benned. Az íjat is minél jobban megfeszítik, annál biztosabban lehet célba találni vele. Neked is így kell kifeszítened akaraterődet, és ezáltal a nyíl nem téveszti el az irányt, mely csakis az ég.”

1965. április 7.

A mellém rendelt nővérrel beszélgettem, s megemlítettem neki, hogy az Úr Jézus úgy tesz velem, mintha megfeledkezne rólam, és én olyan messze érzem Őt magamtól ilyenkor. -Még ugyanazon a napon történt, amint otthon kis unokáimmal foglalatoskodtam ugyan, de lelkem mélyén az Úr Jézust imádtam és engeszteltem. Szavaim, melyeket Hozzá küldtem, úgy éreztem, mintha végtelen magasságba szálltak volna. Közben meglepett:
“Miért gondolod azt, hogy Én messze a magasságban vagyok fölötted? Itt állok most is melletted…”

Míg az Úr Jézus beszélgetett, lelkem különös érzések hullámain keresztül felfogta, amint a Szűzanya csodálatosan elragadó szeretetével azt mondta az Úr Jézusnak:
“Ez az Én kedveltem is’”

S tudnom engedték, hogy rólam van szó. A Szentháromság szeretetébe a Szűzanya úgy beolvadt, hogy lelkemben alig tudtam megkülönböztetni. Ezen igen meglepődtem, és csodálkozásomra az Úr Jézus rendkívül csodálatos dolgokba engedett elmerülni. Így szólt:
“Ez nem elragadtatás, csak annak egy formája, azért ezt tested erejével el tudod viselni.”

Közben eddig ismeretlen mennyei dolgokba avatott be. Ezeket szavakkal nem tudom kifejezni… Az Úr Jézus még másnap is erről beszélt velem a szentmise közben. Ezekről írni nem tudok…

1965. április 12.

Nagyhétfőn az Úr Jézus panasszal árasztott el, hogy az én családom is növeli az Ő fájdalmát:
“Kis leánytestvérkém! Látod az Én segélyt kérő kezemet? Sokan elfordítják szemüket, hogy meg ne érezzék szemem szomorú pillantását. Láthatod, Én vagyok az, ki feléjük közeledem. De ők csak mereven tovább járják a sötétség útját. Azért kérte Anyám Szeretetlángja kigyúlását a földön, mely a lelkekbe bevilágít, és ehhez kéri Ő a ti áldozati olajcseppjeiteket. Én mondom neked és ígérem isteni szavammal, ha valakiért imádkozol, soha nem kapsz elutasítást, mert áldozati olajcseppjeid nemcsak a lelkek mécsesébe hullnak, hanem az Én láztól égő Sebeimre is, s mint üdítő balzsam, úgy hatnak. Erzsébetem, az Istenember köszönetet mond ezért. Ne szabadkozz, így kell tennem, mert Én veletek együtt érző Ember is vagyok, s ti, kik áldozatot hoztok megváltó munkámért, leköteleztek. Így is mondhatnám: lekenyereztek! Túláradó boldogság tölt el!”

Amint szavait befejezte, lelkemben érezni engedte azt a érzést, melyet Ő is érez a mi résztvevő szeretetünk láttán.

1965. május

Orvosnál voltam. Az első vizsgálat megtörténte után az orvos azt mondta, ő a vizsgálatok után nem tud semmi betegséget megállapítani. Azt mondta, hogy a szenvedések, melyekről panaszkodom, nem betegségtől származnak, hanem átveszem mások szenvedését. Az idegeimmel semmi baj nincs. Teljesen rendben vannak. De hogy a vizsgálat teljes legyen, elküldött a laboratóriumi vizsgálatokra, és ennek megtörténte után, egy hét múlva visszamentem az eredményért. Ő, miután átnézte, igen csekély kis vérszegénységet állapított meg, mely egészen jelentéktelen. S mivel ezután sem tudott semmi betegséget sem megállapítani, az mondta, gyógyszert nem is ír. Langyos termálfürdőt ajánlott, de ezt is csak a melegebb idők beálltával. S újra csak azt a választ adta, hogy én a mások szenvedését veszem át. Az idegrendszerem rendkívül finom, és ez rendkívüli módon reagál mindenre, s ez váltja ki belőlem ezt a sok szenvedést, melyről ő más véleményt nem tud adni. -Ez az orvos nem ismert, és semmiféle életkörülményeimről nem tud semmit…

El lehet képzelni, hogy gyermekeim, akik tudták, hogy mindig rossz egészségi állapotomra és állandó gyengeségemre hivatkozom, igen nagy érdeklődéssel várták a vizsgálati eredményt. Igen meglepetve vették tudomásul, hogy az orvosi megállapítás szerint nincs semmi bajom. Ezt ők is különösnek találták. Én pedig továbbra is szenvedtem…

1965. május 15.

Az Úr Jézus egy egészen halk sóhaját engedte hallanom, melyről úgy véltem, hogy igen messziről hallom. Az Úr Jézus sóhajtása által egy kis derengő fényt engedett lelkembe, s ez megvilágította szenvedésem értékét. S míg ez a messziről érzett sóhaj átvonult lelkemen, én az Erősség Lelkét éreztem lelkemben nagymértékben működni. S e közben megszűntek lelkemben az eddigi bizonytalanság kínzó rémei, melyek már-már elgyengítettek. S utána az Úr Jézus még ezt mondta:
“Kedvesem, meg ne inogj ebben a kétségbeejtő lelkiállapotban, melybe most helyeztem lelkedet!”

S amint az Úr szavát hallottam lelkemben, azonnal szavába kapaszkodtam: Jézusom, ó, mily boldog vagyok, hogy szóltál hozzám! Ne engedj el! Te tudod legjobban, hiszen Te adod a szenvedést. Ő csendesen szólt:
“Most azt a szenvedést és sötétséget kell elszenvedned, melyet halálom után a tanítványaim éreztek. De ahogy reájuk is elküldtem a Szentlelket, úgy elküldöm azokra is, akikért neked kell szenvedned. Ugye, a szenvedések közepette most már fölfogod azt, amit nem értettél? Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele, melyet sokan várnak, és szétáradó kegyelmének fénye át fogja hatni az egész földet”

Amint az Úr Jézus szavait befejezte, lelkemből nyomban eltűnt szavainak megvilágosító ereje, és utána ismét a sötét szenvedés lett úrrá lelkemen.

1965. május 20.

A reggeli szentmisén, szentáldozás előtt az Úr Jézus méltatott szavaira:
“Légy nagyon erős! Több szenvedést már nem adok. “

E szavak hallatára lelkemben ijedtség támadt. Nem kapok több szenvedést?
Ó, imádott Jézusom, akkor ez szereteted megvonását is jelenti? Ez még jobban megszomorít, s szomorúan panaszkodtam az Úr Jézusnak: Uram, az a szenvedés nekem, ha nincs szenvedésem. S most hogyan állok meg Előtted? Szereteted a szenvedésekkel eggyé olvadva uralta lelkemet, s most, hogy ez nem fog uralni, mi lesz velem?

Lelkem nehéz lett, és kértem az Urat: Imádott Jézusom, miért bánsz így velem? Nem érdemlem meg a szenvedéseket? Vagy nem vagyok elég erős ezeknek elviselésére? -Még sokáig, hosszan panaszkodtam az Úr Jézusnak.

Ő újra szólt:
“Látom, nem értettél meg Engem. Annyi szenvedést adtam eddig, amennyit emberi erőd csak elbírt. Ezt tehát már nem fokozom. Részedre betelt a mérték. Egy hajszálnyi sem fér már a testedbe, sem lelkedbe. Ismétlem, csak tarts ki, és légy nyugodt, a kapott szenvedések színültig telt edénye vagy te. Tehát szeretetemet nem csökkentem, de szenvedéseidet sem fokozom. Mondtam, hogy nem kíméllek, szenvedned kell az utolsó leheletedig. S mivel megváltó munkámban ily lelkesen részt vettél, megtartalak szeretetemben. Béke veled, Erzsébetem! Az Én békémet senki nem adhatja meg, csak Én. Én, aki a megváltás munkásai közé hívtalak, most a jutalmazottak közé hívlak.”

1965. május 30.

A Szűzanya szólt:
“Kislányom, halálod után neked Mellettem lesz a helyed. S a földön összegyűjtött olajcseppjeid, melyeket áldozatos életedért Szent Fiam az Ő érdemeivel egyesített, vissza fognak hullani a lelkek kialudt mécsesébe, az Én Szeretetlángomtól tüzet fognak, és ennek fényénél megtalálják az üdvösségre vezető utat. Ezek az olajcseppek még a mécses nélküli lelkekre is ráhullanak. S ők érezni fogják ennek okát, és Szent Fiamhoz jutnak. Tehát neked a mennyben is dolgod lesz, és megváltó munkámban való részvételt folytatni fogod halálod után is.”

1991. szeptember 23.

Naphosszat utánad sóhajtozom, én Jahvém, ki enyém vagy. Sohasem tudom feledni szeretetedet, amit felfedtél elõttem. Ameddig csak élek, emlékezni fogok jóságodra, én Jahvém, ki enyém vagy. Nap mint nap emészt utánad a szeretet, én Jahvém. Nem akarok többé e világhoz tartozni, mely sebet üt Rajtad, sem tudni, hogy az elsõk között vagyok, ki Téged megsebez… Lelkem szeretné csodáidat hirdetni a világnak, lábam fel akar sietni a dombtetõre, hogy világgá kiáltsam:

Mégis félek, én Jahvém, én Abbám, ki enyém vagy. Lelkem házad után vágyakozik és epekedik. Minden vágyam az most, hogy Veled legyek. Ne keresd ezért, hogy miért oly levert a lelkem, hiszen sóhajtozásom nem titok elõtted, és jól tudod, miért sóhajtozom:

Jahve:
Vassula… ne rejtõzz el, gyermekem! ²Egyiptom leánya, kiválasztottalak, hogy a nemzetekhez szóló szócsövem légy. Igen értékes vagy számomra. Ne érts félre! Nincs szükségem rád, és nem vagy nélkülözhetetlen e mû számára sem. De az, hogy téged, a semmit választottalak, engem megdicsõít és téged megtisztít. Mindenemet meg akarom osztani veled. Ne félj üzeneteimet hirdetni! Szentlelkem eltölt téged Szavaimmal és bátran fogod hirdetni Szavamat.Menj el most azokhoz, akikhez küldelek! Nem hagylak el, és lakatlan sem leszel. Szentlelkem a Vezetõd és Tanácsadód. Még csak most kezdtem hozzá termésem learatásához… arass velem… nem te vetetted el a magokat. Én vetettem el benned magjaimat, és most azt akarom, hogy mindenhová eljussanak. Most, hogy beérett a termés, csupán azt kérem tõled, hogy arass velem együtt, leányom. Áldozatként ajánld fel segítségedet! Nem kérek tõled sokat … mit látsz leányom?

Fiad Szent Arcát, amint fájdalom gyötri. Arca olyan, mint a szent leplen.

Nem elég ok ez arra, hogy folytasd ³ és egy keveset feláldozz idõdbõl és erõdbõl, leányom? Nézz oda még egyszer, leányom… mit látsz most, Vassula?

Mintha halvány piros felhõ vonná be az eget. Felettünk van, és mégis páraként halad tovább és egyre inkább betakarja az eget. Lassan, de folyamatosan növekszik.

Írd:

Igen közel van… és most mit látsz Vassula?

Élõ emberi fáklyákat.

Szemléld figyelmesen e lelkeket, akiket én teremtettem… sohasem fognak eljutni abba a szobába, amelyet számukra készítettem. E lelkek a Sátán hatalma alatt állnak, nem lesznek velem országomban és dicsõségemben. Elkárhozásuk felé tartanak… Mondd, megfosztottam-e egyetlen lelket szeretetemtõl, dicsõségemtõl és országomtól?

Nem, Uram.

Pedig õk döntöttek úgy, hogy nem akarnak szeretni engem, és önként követték a Sátánt. Saját szabad akaratukból vágták el egységünk kötelékeit. És most újból nézz oda, Vassula! Mit látsz?

Ó Uram, egy asszonyt látok, amint fehér sziklán ül. Hátulról látom, hosszú fekete ruhát visel és fejét is hosszú fekete kendõ takarja. Mintha nagy bajban lenne és fájdalmában meggörnyedne. Látom magamat, amint feléje tartok. Felemeli arcát, és vele együtt én is sírni kezdek. Jézus Édesanyja õ, a mi Édesanyánk. Arca igen sápadt és könnytõl ázott. Ahogy meglát, felém nyújtja bal kezét és karomra teszi.

Szûz Mária:  Én vagyok a fájdalmak Asszonya. Ismerem a nyomorúságot. Én fogom visszaszerezni számotokra a reményt. Én fogok rálépni a kígyó fejére, és én fogom sarkammal eltaposni. E vigasztalan napokban szemem szüntelenül könnyezik gyermekeim miatt és belefájdult a sírásba. Vassula, leányom! Ne zárd be füledet Istened elõtt, ne zárd be füledet kérésem elõtt! Hallottad sírásomat. Megvédtem ügyedet, és mindig is meg fogom védeni. Amikor az Úr magához köt téged, azt szeretetbõl teszi, hogy Szívét a te szívedbe önthesse. Ma ⁵ pedig kelyhét kapod meg. Ne utasítsd vissza! Ne habozz! Utcáitokat ártatlan vér borítja, ezért beteg a Szívünk. Ez könnyeimnek oka. Ez az oka annak, hogy az Úr meg fogja osztani veled kelyhét. Árulás vet gátat a testvérek közötti egységnek, a szív álnoksága tölti meg az Úr kelyhét. Szétszakították Fiam Testét, megosztották, megcsonkították és megbénították. Emlékeztetlek benneteket, hogy mindannyian Õrajta keresztül juttok el az egyetlen Lélekben az Atyához, de ti mégis megosztottak maradtok Fiam Nevében.
Ti az egységrõl és a békérõl beszéltek, de hálót feszítetek azok elé, akik meg akarják valósítani. Istent nem lehet megtéveszteni vagy meggyõzni a ti érveitekkel. Isten országa nemcsak ajkakról elhangzó szavakból áll. Isten országa a szívekben lévõ szeretet, béke, egység és hit: az az Úr Egyháza, amely a ti szívetekben válik eggyé.
Az egység kulcsa: a szeretet és az alázat. Jézus sohasem biztatott arra, hogy legyetek megosztottak. Az Egyházában lévõ megosztottság nem az Õ kívánsága. Esedezve kérem gyermekeimet, hogy egyesüljenek szívükben és szavaikban, és a szívükben építsék újjá Fiam õsegyházát. Azért beszélek Fiam õsegyházáról, mert annak alapja a szeretet, az egyszerûség, az alázat és a hit volt. Nem arra gondolok, hogy új épületet kell létrehoznotok, hanem arra, hogy a szívetekben kell újjáépítenetek. Arra gondolok, hogy le kell bontanotok szívetekben a régi téglákat, a széthúzás, a türelmetlenség, a hûtlenség, a kiengesztelhetetlenség, a szeretetlenség tégláit, és újjá kell építenetek Fiam Egyházát a kiengesztelõdés által. Arra van szükségetek, hogy igen szegények legyetek lélekben, és igen gazdagok a nagylelkûségben. Amíg meg nem értitek, hogy meg kell hajolnotok, nem lesztek képesek egyesülni.

Vassulám, imádkozz velem együtt, ahogy az elõbb láttál engem imádkozni! Igen gyakran veled vagyok, gyermekem. Teljesítsd a Szeretet óhaját! Jézus sohasem fog elhagyni téged. Egyesülj Vele szereteted által az egyetlen célért, hogy megdicsõítsd Õt!

A mennyei Atya: ⁶ Leányom, érted-e már, hogy miért nem szabad abbahagynod, hogy velem együtt arass? Tarts ki az imádságban! Áldd meg azokat, akik üldöznek téged! A te órád még nem jött el, galambom.
Szelíd leszek hozzád és egyre jobban foglak szeretni. Ne próbáld megérteni azt, ami meghaladja értelmedet! Vedd kezedbe a sarlót, amikor azt látod, hogy én a kezembe veszem! Ne lassítsd lépteidet, tarts lépést velem! Ha én lassítok, lassíts te is! Szólalj meg, ha jelt adok és maradj csendben, ha rád nézek! Mindhalálig védelmezd az igazságot! Idõrõl idõre bántalmazni fognak, de csak olyan mértékben fogom megengedni, hogy lelked tiszta és készséges maradjon. Tudd, hogy mindig melletted vagyok! Arass, ha én aratok! Tanulj meg olyan türelmesnek lenni, amilyen én vagyok! Légy nagyon alázatos, és maradj a háttérben! Rád bíztam érdekeimet ⁷ , hogy velem együtt és mellettem dolgozz, és másokat is kijelöltem, hogy szolgálataikkal kapcsolódjanak e mûhöz. Vassula, gyermekem, még egy kis idõ, már csak igen kis idõ, és lelked hozzám repül. Ezért nincs okod arra, hogy levertséget érezz, amirõl beszéltél nekem, hanem fel kell emelned a fejedet, és arra kell figyelned, aki szüntelenül szobádba érkezik, aki veled eszik, aki pásztorként gondoskodik rólad. Kérj engem, hogy bocsássam meg bûneidet azért, hogy megkaphasd békémet és újból örvendezhess! Mondd meg gyermekeimnek, hogy hamarosan elküldöm Szentlelkemet teljes erejében, hogy viselje gondotokat, vezessen vissza az igaz nyájba, hogy

A Szűzanya üzenetei

„Szeplőtelen Szívem szenved, amikor látnom kell, hogy az emberek mennyire megbántják Istent, sem szent akaratát nem teljesítik, sem szavát nem követik. Az emberek nem félik többé Istent, lanyhaságukban és közömbösségükben hagyják, hogy a Sátán félrevezesse őket. Szeretetemet, amelyet ezen a kegyhelyen adok, visszautasítják és nem engedik, hogy segítsek rajtuk. Amikor majd egy napon Isten haragja és bűntető ítélete váratlanul rázúdul a bűnös világra, akkor már késő lesz! A katasztrófák, amelyek a világban már folyamatosan történnek, már előfutárai a büntető ítéletnek.

A Föld a katasztrófák és a természeti csapások által megváltozhat, sőt terméketlenné válhat. Halál és megsemmisülés áll a szegény emberiség előtt, mert a Sátán uralja ezt a világot. Ő mindent le akar rombolni. De Isten, az Ő szent keresztjének erejével meg fogja menteni e világot a megsemmisüléstől. Tiszteljétek az Ég jelét, a keresztet a földön! Készítsétek elő az Úr útját imával, áldozattal és vezekléssel, mert a Szentlélek által fog a világ megújulni. Könyörögjétek le a mindenható Isten áldását magatokra.

A papok és a hívek ismerjék el az isteni akaratot és ezen a szent helyen ostromolják az Eget. Körmenetekben, imával és istendicsőítéssel esedezzetek Istenetekhez a bűnösök megtéréséért, a halhatatlan lelkek megmentéséért, a békéért és üldö7ött testvéreitekért. Isten szigorú és igazságos Bíró, de jóságos és irgalma Atya is. Sok lélek kárhozik el, mert nincs aki imádkozna és áldozatot hozna értük.

Erről a helyről akarom az egész világot figyelmeztetni, de szavaimat megvetik, és nem használják fel ennek a szent helynek a kegyelmeit. Fatimai jelenésem óta ahol csak megjelenek, és mennyei üzeneteimet adom, visszautasítanak, kigúnyolnak, megvetnek és üldöznek. Ezen a szent helyen is ugyanezt teszik.

A világ a pusztulás szélén áll. Szomorú, hogy a modern Egyház képviselőinek elutasító magatartása miatt nem tudom tovább megmenteni a szegény emberiséget. Hamarosan már el kell hagynom a világot. A nagy döntés közeledik! Az emberiség az atomháború szélén áll. Teljesítsétek Isten akaratát ezekben a szent dolgokban is! Tegyétek meg, amit mondok, és akkor béke lesz a Földön, s egy Akol lesz és egy Pásztor.

A nagy figyelmeztetés által az ördög hatalma meg fog törni. Az égbolton a szent kereszt jele lesz látható. Az emberek meg fognak remegni, de akik bűnbánatot tartanak és megtérnek, azok megmenekülnek. Én, az Ég és a Föld Királynője vagyok, és mint az Egyház Édesanyja óvom az egyháziakat (az egyházi felsőbbséget), hogy Isten nem tűri, hogy Szeplőtelen Fogantatásomat kikezdjék. (ezt az üzenetet továbbítani kell a Zsinathoz.)

Ez a föld itt, és ez a hely nagyon szent, és a világ semmiféle hatalmának nincs joga ahhoz, hogy itt bármit is megakadályozzon, amit Isten tesz. Itt Isten akarata teljesül és az Én kívánságom. Isten nem engedi, hogy a világ bármely hatalmassága előírást adjon neki, hogy mit tehet és mit nem. Isten kiválaszthat és kegyelmével eláraszthat, akit akar, és jelet adhat annak, akinek akar. Itt csak Isten akarata történik és mindent, amit ezen a megszentelt földön isten dicsőségére és az Én tiszteletemre létesítenek, azt az Ég már megáldotta és megszentelte. Az Én kívánságom, hogy az Égnek ezt a jelét, a fűben lévő keresztet egy kápolna által is tiszteljék.

Leányom, megparancsolom neked, - isteni Fiam megbízásából és az Én megbízásomból is arra kérlek - hogy sürgető üzeneteimet hirdesd és terjeszd ezen a kegyhelyen a zarándokok sokasága előtt.

Felhívom a püspökök, papok, valamint a hívek figyelmét, hogy ezekre a hatalmas napcsodákra és jelekre figyeljenek föl és gondosan vizsgálják meg jelenéseimet. Ezek komoly figyelmeztető jelek az emberiség számára, hogy Isten az Úr és Király az Égben és a Földön. Isten hamarosan égi jelenségekkel és jelekkel, valamint borzalmas katasztrófák által beavatkozik ebbe a bűnös világba.

Szent Fiammal együtt adott komoly figyelmeztető üzeneteink ezt már többször meghirdették, hogy imáitok és áldozataitok által a megpróbáltatások ideje még rövidülhessen, még mielőtt az utolsó kegyelmi határidő lejár. Az emberiség körmenetek, ima, engesztelés és vezeklés által, valamint a szent keresztnek a földön jelként való elismerése által, a megfeszített Üdvözítő iránti szeretetből és vezeklésből dicsőítse az isteni Szeretetet és Irgalmasságot, hogy ezáltal megvigasztalja és hódolattal illesse az én Szeplőtelen Szívemet. (1968. március 25.)

Gyermekeim, ne hallgassatok az elutasító magatartást tanúsító papokra, hanem higgyetek az Én komoly, figyelmeztető üzenetemnek, és hallgassatok szent szavaimra!
Gyermekeim, mindig legyetek készen. Imádkozzatok, imádkozzatok, és legyetek készenlétben! Én a ti égi Édesanyátok és minden ember mennyei Édesanyja vagyok. Nagyon szeretlek titeket és megáldalak mindnyájatokat, akik Isten iránti szeretetből, hálából és vezeklésül megdicsőítik a Fűkeresztet Isten nagyobb dicsőségére.

Gyermekeim, legyetek éberek, készüljetek fel, imádkozzatok sokat, hozzatok sok áldozatot. Így a bűnösök megtéréséért végzett engeszteléssel és vezekléssel megvigasztaljátok Szeplőtelen Szívemet. Gyermekeim, ha ti megteszitek azt, amit mondok, és Isten szent akaratát üzeneteim szerint teljesítitek, akkor Én mindig gondoskodni fogok rólatok. Mindenkor segítek nektek, és meg foglak óvni benneteket az előttetek álló fenyegető veszedelmektől. Így Isten irgalmas szeretete és jósága által irgalmat, megbocsátást, kegyelmet és irgalmasságot fogtok nyerni.

Gyermekeim, ha megteszitek, amit mondok, akkor Isten büntetése nem fog sújtani benneteket, és béke lesz a Földön. Ha azonban nem teszitek meg, és Isten szent akarata sem itt ezen a kegyhelyen, sem a világ más jelenési helyein nem valósul meg, akkor meg kell majd ismernetek az isteni igazságosságot. Rajtatok múlik, hogy ne utasítsátok vissza az isteni szeretetnek és irgalomnak ezt az utolsó ajánlatát, azáltal, hogy nem éltek az itt, a Fűkeresztnél felkínált kegyelmekkel. A földbe vésett szent kereszt nevében, mint az Ég Királynője tanúsítom, igazolom és megerősítem jelenésem, valamint komoly figyelmeztető mennyei üzeneteim igazságát és valódiságát.” (1968. május 22.)

1999. aug. 12. SZENTMISE, szentáldozás után, szentségimádáson Jézus:

„Mint ahogy beteljesítettem a keresztáldozatot népem megváltására, és ez kiengesztelte az isteni igazságosságot és megigazultakká tette a benne bízókat, úgy most, akik elutasítanak Engem, az Örök Élet Szerzőjét, az értük feláldoztatott Isteni Bárányt, ítélet alá esnek. Mivel megvetették az értük bemutatott keresztáldozatot, és nem laktak jól az Élet Kenyerével, és nem részegedtek meg az Örök Élet Borától, és így nem is szerethettek engem, Aki mindezt adom, Aki mindez vagyok. Így ítélet alá esnek. Mivel elvetették a Pártfogót, a Szentlelket, így az Örök Bíró előtt nem lesz aki Pártfogolja, védelmezze őket, ezért menthetetlenül elbuknak. Elragadja őket a hazugság atyja, akinek hittek, és akit egész életük során szolgáltak. A mostani időkre különösen vonatkoznak szavaim: széles az út, amely a kárhozatra visz, sokan mennek rajta. Soha az emberiség történetének folyamán nem volt annyi hitetlen, akik tudva és akarva utasítottak el Engem. Mivel Egyházam elterjedt az egész világon, így nehéz lesz nekik a számadás, mert a megismert igazság a Szentlélek ellen tusakodnak. Véres könnyekkel siratom ezeket a lelkeket, akik örökre el fogják veszíteni kegyelmeimet. Ti, akik közel álltok Hozzám, nézzetek szüntelenül a kereszten vonagló, Vértől ázott, értetek kínhalált szenvedő Szent Testemre! Szent áldozatomra kérlek titeket, hozzatok még több áldozatot !!! Amikkel megajándékozlak titeket: lemondás, szenvedés; fogadjátok szeretettel! Örömmel öleljétek át kereszteteket! Fogadjátok el a kelyhet, melyet értetek átszegezett kezem nyújt felétek! Ajánljátok fel magatokat az Én végtelen örök érdemeimmel egyesülve engesztelő áldozatul, hogy életetek gyümölcsöző legyen, hogy százszoros termést hozzatok! Így gazdagon tértek meg az Atyai házba, és Atyám úgy tekint rátok, mint tulajdon gyermekeire, és részesíteni fog az Ő dicsőségében. Most nem tudjátok felfogni e szavak jelentését, mert az örökkévalóságot az emberi szavak nem tudják kifejezni. Ezért ne a jutalomért, hanem Atyám és Én irántam való szeretetből tegyétek meg, amit kérek.

Imádkozom értetek Atyámhoz. Megáldalak titeket Atyám túlcsorduló szeretetével, az Atya a Fiú és a Szentlélek Nevében.

Terjeszd ezt az üzenetet!”

1992. január 12.

FOHÁSZKODJ, HA CSAK EGY RÖPKE SÓHAJT KÜLDESZ IS URAD FELÉ, HA GONDOLATAIDAT SZÁZSZOR IS VISSZACIBÁLOD, CSAK NE HAGYD ABBA

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus szent kegyelméből. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből, a Szentlélek közreműködése által. Imádkozzunk testvérem! Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Úristen nevében. Ámen.

Öröktől és örökké élő Atyám, ki megengedted az esendő embernek, hogy Atyának szólítsunk, hisz te teremtetted és alkottad az embert és ezt, az alkotói művedbe is belevontad, hogy fiúkat és lányokat szülhessen és egy másik és rajta kívülálló embert hívjon a világba, a te teremtői művedet továbbvíve és mind a te hasonlóságodra és halhatatlan lélekkel, mit te adsz az embemek.

Mert az ember egy új embert, egy új testet alkothat, de a lelket azt te adod Örök Atyám, és így lesz az ember munkatársad a szó legszorosabb értelmében.

De te többet tettél, végtelenül szerető Atyánk és Istenünk. Elküldted a te egyszülött Fiadat a te egyetlenedet, mikor láttad, hogy az ember bűneiben bennrekedt. Elküldted a megváltó és egyedül üdvözítő szent Fiadat, Jézus Krisztust, hogy bűneitől az embert megszabadítsa, végtelen nagy áldozat árán, minek ára a kereszthalál, rettenetes szenve­désével és megaláztatásával együtt.

Kinyilatkoztattad magad az embemek, mint Istenét, de nem csak Istenét, hanem mint szerető Atyát is, és kinyilatkoztattad azt a végtelen nagy TITKOT, mit ember fel nem ér, az egy Istent, három személyben, ki egy és mégis három, ki három és mégis egy. Emberi elme ezt felfogni és megmagyarázni képtelen, mert ő térben és időben véges. Te pedig Atyám, te vagy a Végtelen Felséges Isten, kinek idejét és nagyságát megha­tározni nem lehet.

Te végtelen jó és szerető Isten, könyörülj az emberen, mert olyan helyzetbe sodorták bűnei, miből kijutni embernek lehetetlen. De neked Atyám, minden lehetséges.

Nézz szent Fiad ma is vérző sebeire, amit irántad és az ember iránti végtelen szeretetéből szenved ma is és lásd meg árva népedet, kik feléd kiáltanak szent Fiad által. Könyörülj rajtuk! Mert csak igazán te tudod, mi lakozik az emberben. Te Uram megmentetted volna Szodomát tíz igazért, de nem találtatott.

Atyám! - add szent kegyelmedet, hogy kik feléd kiáltanak, el ne bukjanak, de ha mégis elbuknak, szent kegyelmed hajoljon le hozzájuk és segítse talpra őket. Lásd a világ fejedelme borzalmas erejét és hatalmát, ki előtt az ember egy tollpihe a maga erejéből, semmi más. De a te kegyelmeddel és Szent Fiad keresztjével a kezében, felveheti a harcot bármikor. Mert a harctér nem mindig kívül van, hanem legbelül a szív és a lélek mélyén és a harc állandó, nincs nyugalom, hanem az időben és lélekben folyik, nap mint nap, órától órára, percről percre. A békét csak a te szent kegyelmed ereje adja meg.

Adjad ó, mennyei Atyám a békét az embernek szívébe, akkor béke lesz a családokban és a nemzetekben és az egész Földön. Küldd el szent Angyalodat, Szent Mihályt, hogy úgy mint egykor, most is megtörje a gonosz erejét és annak hordozóiét, hogy eljö­hessen - mit annyiszor imádkoznak itt a Földön: ” jöjjön el a te országod, és legyen meg a te akaratod, úgy a földön, miképp a mennyben is.” Ámen.

Testvérem! Ne lankadjon imádságtok! Ha ti úgy érzitek, hogy nem úgy megy az ima, hogy gondolatotok el is kalandozik, de ti észreveszitek és küzdötök ellene, de kérlek benneteket, ne hagyjátok abba, mert ti akartok imádkozni - és már ezt mondottam neked - nektek az akarat a minden! Ne mondjátok, hogy olyan szórakozott vagyok, nem tudok imádkozni. Akkor fohászkodj, ha csak egy röpke sóhajt küldesz is Urad felé, ha a gondolataidat százszor is visszacibálod, csak ne hagyd abba. Mert te csatát vívtál a gonosszal, és a csatát nem az áhítatos ima által nyerted meg, hanem a puszta akaratod által. Mert a gonosznak nem a te szemed, a szép ruhád kell, hanem csak az akaratod!

Vannak idők pedig mikor az áhítatod nagy, csak úgy repülsz Isten felé, szinte érzed Urad jelenlétét, úgy érzed, hogy áhitatod felér Istenhez és boldog vagy, könnyekig hatódsz. Biztos vagy benne, hogy imád meghallgatásra talál. Ez így is van, mert meghallgatásra talált imád, mit köszködve, de elvégeztél és Isten, a szerető Atya megjutalmaz az igazi áhítattal és engedi érezni szent jelenlétét. Ezért nem azt mondom, hogy veled van, mert Isten mindig veled van. Csak engedi érezni szent jelenléte gyönyörűségét.

Légy kitartó és nagyon akard Krisztust és legyen Ő a te életednek a központja, minden más mellékes. Azaz teljesen reá hagyatkozni Krisztusra, és állj az ő jelenlevésében még akkor is, ha te mint esendő ember úgy is érzed, hogy távol van tőled. Mert a krisztusi út a keskeny úton és a szűk kapun vezet át az életre, hol szemtől szemben állsz Urad, Istened, Megváltód és Üdvözítőd előtt, a szeretet előtt, aki kínhalált halt ezért a találkozásért.

Mert jaj annak, aki csak az igazságos bíró előtt állhat meg egy eltékozolt élet után, ki a széles úton és a széles kapun lép be, mert egyik kapu előtt a szeretet, a másik kapu előtt az igazság áll. De ne féljetek, mit mondott a ti Uratok, Istenetek: “NE FÉLJ TE KICSI NYÁJ, MERT ATYÁTOKNAK ÚGY TETSZETT, HOGY NEKTEK ADJA AZ ORSZÁGOT.” Ámen.

Testvérem, imádkozzál és dolgozzál! Mert a feladat kettős, a lélek imája és a test imája. A lélek imája, mikor imádkozol, mert Isteneddel beszélsz. A test imája a munka, mit Istennek felajánlasz, így a test is elvégzi a neki adott feladatot Isten dicsőségére. Jól hirdeti Krisztus egyháza a feltámadást, mint ahogy a lélek halhatatlan, úgy a test is megérdemli a feltámadást, mi Isten dicsőségére fáradozott.

Mint ahogy a ti Uratok, Istenetek is testben és lélekben tért vissza az Atyához, nem hagyván a testét sem a földön, mint egy ruhadarabot, mert mint lélekben, úgy testben is tökéletes volt.

Most búcsúzom és azt mondom: Áldjon meg az Örök Atya, ki mindig lát. Az ő szent Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus, ki meghalt érted, hogy a szűk kapun beléphess. A lelket betöltő Szentlélek Úristen, ki őrzi lelkedet, hogy utad vége a fény legyen. Ámen.

Én pedig Isten alázatos szolgája, imádkozom érted és veled. Ármin.

1965. augusztus 13.

Az Úr Jézus régebben mondott szavait elmélkedtem át:
“Nem tudok lemondani rólad.” -Utólag elcsodálkoztam ezen, s úgy gondoltam, ezt biztosan rosszul értettem.

Az Úr Jézus közbeszólt:
“Nem értettél rosszul. Miért csodálkozol ezen, hogy nem tudok lemondani rólad és egyetlen lélekről sem? Nem ontottam-e ki minden csepp Véremet érted, értetek? Az Én akaratom az, hogy üdvözítselek benneteket. Erzsébetem, akard te is minden erőddel, életed minden pillanatában!”

1965. augusztus 18.

Amint reggel a szentmise idején Eléje borultam és bűneim mélységes bánatával kérleltem Őt, Ő ismét meghatottságát és Szent Szívének dobogását éreztette vele, s közben ezt mondta:
“Irgalmas Szívem megbocsátó szeretetének teljes bírását már rég megkaptad. Ezt a mélységes bűnbánatot, mellyel most Elém borultál, mások helyett fogadom el és adom bűnbocsánatomat…”

S míg szavait kimondta, oly nagymértékben árasztott el szeretetével, hogy ismét remegés fogott el. Nem lehet ezt szavakkal kifejezni… Amióta a szeretet tüze éget, igen gyakran elragad, sokszor a legváratlanabb pillanatokban teszi ezt…

1965. augusztus 27-28.

Imádott Jézusom, úgy fáj az, hogy érzem, fáradtságom miatt ma éjjel nem tudok virrasztani a haldokló lelkekért! De ugye, Te látod lelkemben azt a nagy vágyat, mellyel meg szeretném ezt tenni? Ő nagy-nagy bánatomban vigasztaló szavakkal szólt:
“Elfogadom most lelked nagy vágyódását, melyet a haldoklókért felajánlasz. Igen, ezt is haldoklók lelke javára fordítom.”

Igen megnyugodtam, és miután lepihentem, az éjszakai pihenés idején többször felébredtem, és azonnal a haldoklókért könyörögtem, de annyi erőm nem volt, hogy felkeljek virrasztani. Az Úr Jézus még az éj folyamán is biztosított arról többször is, hogy elfogadja ezt a vágyvirrasztást - így mondta.

Másnap, 28-án reggel, szentmise előtt és alatt:
“Erzsébetem, most folytatom az előző este elmaradt beszélgetést. Köszönöm erőfeszítésedet, de most figyelj és jól jegyezd meg, amit mondok.”

Hogy a beszélgetést mások is megértsék, előbb le kell írnom azt, ami a családban történt. Egyszerre két kis unokám született. Az egyik augusztus 22-én, Mária Szeplőtelen Szíve ünnepén, a másik szeptember 8-án. Így azután a kevéske erőmhöz nagyon sok munkám lett. Éreztem, hogy ezt nem bírom. Megkértem az Urat, lenne olyan jó és adna erőt, mert ezt a meglévő kis erőmet nem tudom úgy beosztani, hogy mindkét kis menyemnek segítsek. Másnap, amikor felkeltem, csodálatos frissesség volt bennem, egész nap dolgoztam, és semmi fáradtságot nem éreztem. Így tartott ez kb. két héten át. S ez a rendkívüli erő, úgy éreztem, elsodort az Úrtól, mert már arra is gondoltam, ha ez így tart, hogy ilyen jó erőben maradok, akár még dolgozni is elmehetnék. Szóval a visszanyert testi erőm folytán ilyen gondolatokkal foglalkoztam. Az Úr Jézus e közben így kezdett beszélgetni velem:
“Most legalább még jobban megérted, hogy miért vagy így megfosztva testi erődtől. Látod, amíg gyenge voltál, addig minden erőddel Engem szolgáltál. Most, hogy erődet felfokoztam, nem úgy szolgálsz Engem, mint eddig. Gondolataid szétszórtak, és Rám kevesebb időt fordítasz. Nem is maradsz úgy Mellettem, mint eddig. A sok idődből és erődből Nekem sokkal kevesebb jut. Tehát még csak néhány nap, s elveszem a kapott erődet, melyet csakis családod javáért tettem meg…”

1965. szeptember 18.

Az Úr Jézus így szólt:
“Erzsébetem, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod? Böjtölj kenyéren és vízen addig, míg a szent ügy el nem jut a Szent Atyához.”

Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után, Engem az előző kérés nagyon zavarba hozott, mert arra gondoltam, erre nem leszek képes a magam erejéből… Most nem volt szorongó kétely bennem a miatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata-e. A szeretet tüze éget, csak azt akarom, amit az Úr akar, így tehát nem kell félnem a gonosz megtévesztésétől. -Az Úr kérése igen megdöbbentett, nem tudtam azonnal igenlő választ adni. Az történt velem, amire még életemben nem emlékszem, hogy napokon át vajúdtam volna valamin. Általában ha én valamit kigondoltam, azt gyorsan átgondoltam, hogy is lehetne megtenni, és már nyomban hozzá is fogtam. De ez most nem az én gondolatomból indult ki, s a szavak “hallatára fellépett bennem asszonyi gyengeségem. Teljes erőmmel ellene voltam, tudtam, hogy akaraterő hiánya miatt képtelen leszek ezt megtenni. Három napig küszködtem magamban, majd a negyedik nap már gondolatban elfogadtam, és csak az ötödik és hatodik nap erős küzdelmei után teljes akaratommal is elfogadtam. A hetedik napon már örvendezéssel telt meg a lelkem. Az Úr akaratának teljes befogadása után elmentem a mellém rendelt nővérhez, és beszámoltam a lelkemben történő dolgokról. Ő ugyanis éppen gyóntatómhoz készült menni. Megkértem, kérjen számomra engedélyt a böjt megtartására. Az Úr kérésétől számított kilencedik napra megkaptam az eltiltó választ. Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus kérését megismételte ezen szavakkal:
“Kérésemet továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnál többször is meg kell ismételned.”

Nagyod zavarba jöttem, és az Úr Jézus előtt gyóntatóm eltiltására hivatkoztam. 1965. szeptember hó végén

Az előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és remegve a nagy nehézségek után, megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott, és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. A kérést még ennek ellenére is megismételtem, mivel ez volt az Úr kérése. Utána a gyóntatóm tovább fejtegette előttem ennek lehetetlenségét, hogy ő csak Istentől kapott jogait gyakorolhatja, de ezt ő nem teheti meg, mert ez az 5. parancsolatba ütközne… Ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni… és azonnal megadja az engedélyt.

Mikor az atyától eltávoztam, néhány órára megszűnt lelkemben mindaz a szenvedés, melyet az elutasítás váltott ki lelkemből. Azután a szenvedések oly erővel leptek meg, hogy napokon át alig volt jártányi erőm. Bármire is gondoltam, mely az étkezéssel összefügg, az ájulás környékezett. A reggeli és vacsora idején ez megszűnt bennem, mert az Úr Jézus kérésére évek óta csak kenyeret és vizet veszek magamhoz. Erre Ő kért, és azt mondta, hogy csak délben vegyek magamhoz egyéb ételt, de ezt sem az ételek ízéért, hanem csakis testem táplálására. Hétfőn és csütörtökön is csak kenyéren és vízen élek, és pénteken is csak este hat óra után veszek magamhoz más táplálékot. Így ezeken a napokon megszűnik lelkemben az a szenvedés, melyet akkor érzek, ha más táplálékot is veszek magamhoz… Nem tudom leírni azt a szenvedést, melyet azóta elszenvedek. Állandó belső szorongás, undor és rosszullét lép fel bennem.

Egy napon az Úr Jézus e szavakkal szólt hozzám:
“Ugye látod, mennyire szeretlek! Jóravaló törekvésedet így jutalmazom és megváltó munkám javára fordítom. Szükségem van áldozataid meghozására, hogy a Mi közléseink lendületét és megbántott Szent Szívem engesztelését szüntelenül így szolgáld!”

Még hosszan beszélgetett, és kérését kihangsúlyozva ismét gyóntatómhoz küldött:
“Kérésemet ismételd meg előtte. Ne félj! Mondd meg, kérésemet mindaddig fönntartom, míg az Általunk közölt kérések a Szent Atyához nem jutnak… Közöld gyóntatóddal, hogy Én úgy változtatok szenvedéseiden, ahogy az Én isteni bölcsességem és megváltó munkám kívánja. -Ne féljen Ő sem, hagyatkozzék Reám! Erzsébet, kitartó türelemre van szükséged, és ahányszor Én küldelek, csak menj készséggel, alázattal! Vigyázz, mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el, még az Én isteni kérésem miatt sem!”

Az Úr Jézust bátorkodtam megkérdezni, hogy ez a kérése nem próbatétel volt-e részemre?
“Nem! Mert ha gyóntatód kérésemet nem mellőzi el, hanem Reám hagyatkozva elfogadta volna, akkor az Én közreműködésem által a te áldozatvállalásod meghozta volna azt az eredményt, mely isteni terveimben benne volt. Ő ugyanis megkapta volna azt a lendítő erőt, és minden erejével odahatott volna, hogy az ügy a Szent Atyához kerüljön. Mert a te áldozatos, szigorú böjtvállalásod állandóan sürgette volna őt a további intézkedésre.”

1965. október 17.

Úrfelmutatás közben történt. Amint a pap elmondta az átváltoztatás szavait, abban a pillanatban csodálatos módon az Úr Jézus Szent Testének átlényegülését engedte az Úr Jézus éreznem, s így szólt:
“Ezt cselekedtem érted és minden lélekért. Ennek a fölséges pillanatnak átérzését isteni szeretetem különös kegyelmei által tudtad felfogni lelkedben.”

Lelkem még utána néhány óra múlva is az átlényegülés csodálatos átérzésétől remegett. Lelkem nagy remegése közben arra gondoltam, hogy amikor az apostolok az átlényegülés csodájának perceit az Úr Jézus mellett testestől-lelkestől átélték, hogy bírták ők ki? Mert én ezt a néhány percben is (nem, rosszul írtam) csak néhány pillanatban is úgy éreztem, hogy rögtön szörnyethalok. S ha az Úr Jézus le nem csillapította volna bennem az átlényegülés rendkívüli hatását, még jártányi erőm sem maradt volna, hisz még az utóhatást is rettenetes volt kibírni.